Csend a házban

Margit Zoltán




Nehezen kattan a jó öreg zár,
csak az ajtó nyikorgása mi vár.
Csend van,titkot rejtőn,mélységesen,
szobái elhagyatva,üresen.

Egy két pók a sarokban tanyázik,
hálót sző,majd közepén pompázik.
Csend van ,kegyetlenül fájdalmasan,
csak a lépteim hallatszik halkan.

Körül nézek,minden kihalt üres,
lelkem valakiket folyton keres!
Csend van,nehéz is el kell fogadnom,
emlékeimben még kapaszkodom.

A múlt feltör bennem,és visszatér,
feledhetetlenül végigkísér.
Csend van,most már örökös némaság,
nincs többé ott csupán szomorúság.

Ott áll a ház egymagára hagyva,
magányosan magába zuhanva.
Csend van,iszonyú ez a hallgatás,
csak ennyi ami maradt,hátra már!

(Takács Tamara)


csend,ház,Takács Tamara,Vélemény,vers
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?