Margit Zoltán
2019.04.01.


A gunarasi Cseh Andrea és férje szeptember óta Magyarországon dolgozott, azonban nemrég haza kellett jönniük, mert a házukat feltörték és kirabolták.

– Nagyon megrázott bennünket ez a betörés, szinte belebetegedtem: asztmára utaló tüneteim jelentkeztek, és allergiától is szenvedek, minden másnap jön hozzám a mentő, már több nyugtató tablettát nem akarnak adni a gyógyszertárban. Valamelyik nap azt mondtam a páromnak, hogy én már ezt nem bírom tovább, öngyilkos leszek – panaszolja a fiatalasszony.

Hogy történt a betörés?

Kifeszítették a konyhaajtót, ott jöttek be. Szinte mindent kipakoltak, amit csak lehetett. Egyedül csak a szekrényt meg a hálószobában a franciaágyat hagyták meg. Elvitték a mosógépet, a vadonatúj porszívót (csak a doboza maradt), a televíziót. A mélyhűtőt teljesen kiürítették, pedig jócskán maradt még benne hús, félig volt. A spájzban nem hagytunk élelmet, nehogy megromoljon, amíg távol vagyunk.

Voltak-e itthon időközben?

Nem, még karácsonyra sem jöttünk haza. Azért mentünk el, hogy dolgozzunk, pénzt keressünk. Tatabányán találtunk munkát, egy ottani ügynökség révén. Nem ugyanabba a gyárba kerültünk, de mindkettőnknek jó munkahelyet szereztek. A hét három napján napi 12 órát dolgozunk, és azonos műszakban voltunk. Egyedül csak a szálláshelyünket éreztük szokatlannak, mert aki kertes házban nőtt fel, az eleinte idegenkedik az emeleti bérlakástól. De elégedettek voltunk mindennel.

Azt akarja mondani, hogy szívesen maradtak volna még…

Igen, hosszabb időre terveztünk, és ha nincs ez a betörés, akkor nem is jöttünk volna haza. Tatabánya elég messze van, mintegy 400 kilométerre, onnan nem is lehet havonta hazautazni. Most is 120 eurót költöttünk el az útra.

Visszamennek-e, ha kicsit rendbe jönnek a dolgok?

Nem, azt mondta a férjem, hogy ha csak napi zsíros kenyérre telik, akkor sem hagyjuk itt a házat, az otthonunkat. Csúnyán megjártuk. Megbíztunk egy asszonyt a ház felügyeletével, kéthetente eljött, szétnézett, de nem lakhatott itt. A kutyánkat a szomszédasszony etette. A betörők garázdálkodását egyikük sem vette észre.
Gyakoriak a betörések Gunarasban?

Történik lopás errefelé is. Nemrég lopták el a biciklimet az udvarból, ez már az óta történt, mióta itthon vagyunk. A szomszédasszonyomé is eltűnt, de az övét megtalálták, Adáról hozták vissza.
Tettek-e feljelentést az ügyben? Egyáltalán van rendőrállomás a faluban, volt kihez fordulni?

Van, a helyi rendőrök mindjárt ki is jöttek, sőt még a topolyaiak is, ők végezték a helyszínelést. Minden héten telefonálok, de eddig még nem jutottak az elkövetők nyomára. Most összejöttek a bajok. Az ügynökség átvert bennünket, 800 euróval megkárosítottak, amikor bejelentettük, hogy haza akarunk jönni, ezt az összeget levonták, nem kaptuk kézhez. Megmagyarázni nem tudták, hogy miért volt erre szükség, a megállapodásban ilyesmi nem szerepelt. Nem elég az, hogy én megbetegedtem, az apósom is kórházba került, nemrég műtötték Szabadkán. Elkeseredésemben egy internetes segítőcsoporthoz fordultam, hátha sikerülne néhány bútordarabot szereznünk. Mielőtt elmentünk, férjem eladta a jószágokat, és szépen berendeztük a házat, most meg mindent elvittek. Az üres lakásra jöttünk haza.
Szabó Angéla

[youtube=https://www.youtube.com/watch?v=8hEYwk0bypY&w=320&h=266]
Margit Zoltán
2016.07.19.

A VMagyar Szó pártlap históriája

Keserű és fanyar, hogy egyesek most eszmélnek fel politikai Csipkerózsika álmukból, ez az ébredés fájdalmasra és szánalmasra sikeredett, főként, hogy egybeforr és kiforr a zsarnokság a demokrácia palástjába burkolva a déli-végeken. A végtermék meg lett alkotva, sokan bábáskodtak fölötte, kicsit Frankestein-re hasonlító torzszülött, most mondjam, hogy kicsit sárga, kicsit, ízetlen de a miénk!

A szerbiai választások az itt élő magyar picinység önleszámolásától zajos. Újfent hangoztatott retorika alapján, a szabadkai székhelyű szerbiai magyar párt ledózeról minden általa nem elfogadott szervezetet, lehet az politikai, civil és sima polgári megmozdulás. Keresem a programokban,alapszabályzatban, hogy e tevékenység lett e felkínálva az itteni magyarságnak, de sehogyan sem találom. A “leszámolás” szó sehol nem kerül elő. Az sem kerül elő, hogy a másképpen gondolkodót el kell tiporni, el kell lehetetleníteni és ebek harmincadjára juttatni . Olyanokat írnak, hogy ”nem vonható felelősségre”, “képviselhetik és védhetik saját álláspontjukat ”...

A stratégiák visszacsapódtak, éppen most a média stratégia csattant jó nagyot és alkotója ellenfordult, jó nagy felfordulást okozva. Az expanzív médiahaditerv dübörög, tarol, gyötör és romba-dönt, valójában ez is a célja! A vajdasági magyar médiastratégia…a kalitka, az csak kalitka, ha aranyból van is! Idézve: “A médiastratégia megszövegezői onnan kezdték a téma kidolgozását, hogy az anyanyelven történő tájékoztatás kulcsfontosságú az itt élő magyarság számára (s ha ezt még megtoldjuk azzal, hogy a sajtószabadság – alapjában véve – egyetemes érték és alapvető emberi jog), akkor felvetődik a kérdés: milyen perspektívát kínálunk fel azoknak a régióknak, amelyek az elmúlt években helyi jellegű tájékoztatás nélkül maradtak. Mert megszűntek a helyi lapok, mert elhallgattak a helyi rádiók és televíziók. Márpedig, ha ezen állítás megfelel a valóságnak, akkor a tájékoztatás nélkül maradt lakosságnak éppen az az elemi/alkotmányos joga sérült, amely szerint őt az még ebben a zűrzavaros Szerbiában is megilleti.“ Egyszerűvé vált a válasz : a vajdasági magyarságot nem illeti meg semmilyen objektív tájékoztatás, semmilyen perspektíva nem létezik a régióknak. A szórvány egyre nagyobbodása végett, ez már nem is indokolt (már csak a Tisza-mente bácskai oldala tömbmagyarság)?

Azon kaptam magam, hogy “ha nem tetszik ellehet innen menni” politikai retorika pufogtatói itt is megjelentek, valójában, ha nem hajtjátok le a fejeteket és nyelitek be a blődségeket és nem tűritek meg a rátok ültetett politikai komisszárokat*, akkor el fognak benneteket üldözni demokratikus módszerekkel, -kirúgnak a munkahelyedről, elüldöznek az utcádból, pereket akasztanak a nyakadba és a végén rád-küldik a végrehajtót meg kiátkoznak a tömjénfüstös bort iszik vizet prédikátorral!

Mit fogsz tenni? 
Azt amit az utolsó választáson hiányzó magyar tett, állítólag 15.000 majd 10.000 re módosított, -ő nagysága szerint, akinek a nevét nem ejtsük ki (szerintem sokkal több, olyan ötszörös szorzó), vándorbotot tett a hátára otthagyta közösségét! Miért is maradt volna, hogy anyaországi pénzekből is hátáról a bőrt nyúzzák le, úgy magyarosan egy picinyke csípős paprikával fűszerezve? Nyugati munkáért keleti bér!A másik mennyei kisebbség meg szociális segélyként háromszor annyit gombol le, mint a szegény szerencsétlen dolgos, becsületes kétkezik munkás, aki neki is a javakat teremti elő! Örülj magyar a munka a tiéd a béred meg azokat illeti akiknek a nevét nem ejtjük ki! Érdekes a gazdasági stratégia ez, az anyaország minél több pénzt pumpál ide be az itt maradás érdekében, annál gyorsabban települ ki az itteni magyarság. Valójában e gazdasági serkentő, itthon maradó támogatás nem jut el a lobbizás alanyául szolgáló szegény magyarhoz és ismét a “régi motorosok” tömték meg a pénzes-zacskócskájukat. A határ a tizenkét csillagos európai ég, utána meg félholdas lesz az, mint Józsi bácsi elkonfiskált vagyona, amit bottal ütöttek, meg bajusszal szaggattak...

Ma már értem, hogy a szerb radikálisok miért támogatták a magyar vajda megválasztását a Szerb Vajdaságban, ennyi magyar elüldözése nekik még fegyverrel sem sikeredett!

Nagyon arra húz a történet, hogy anyaországunk szépen át lett ejtve, no majd egyszer csak feleszmél és elkezd vizsgálódni, hogy a gazdag vajdasági kiváltságosok mire költötték a szegények pénzét. Nem most lesz az nem kell megijedni, hanem úgy ötven év múlva...

Nevezetesen a legújabb felhördülést picinységi táborunkban az okozta, hogy a szabadkai székhelyű szerbiai magyar párt fiókintézete, -alsóháza, a Magyar előjelű Nemzetinek becézett tanácsa teljesen gátlásmentesen rátenyerelt a Magyar Szó-ra és a Hét Nap-ra, kettő utolsó kvázi közszolgálati, függetlennek sem mondható médiára, senki véleményét ki nem kérve önállóan a politika fog jogi úton is ezentúl dönteni az összes újságíró és főszerkesztők sorsáról! No nem is diktatúra ez, mivel az elvtársak döntik el azt is, hogy az mi az, nos ez ezek szerint nem az! A cécó lényege a lázadó újságírók újabb megregulázása, ill. a szabad levadászási préda biztosítása a szeptemberi új főszerkesztők és szerkesztőségek kinevezése előtt.


A szerbnyelven latin írásmódban íródott iromány,
alkotmány szerint cirill írásmódban kell ilyen irományokat gyártani, nos egy formai hiba...
A másik formai hiba "Ekres Rozalija" aláíró, az valószínűleg Ökrész Rozália,
viszont a szerb írásmódban először íródik a "keresztnév"...

A csisztkát** szenvedők: a hetente háromszor dialízisre járó Horváth Zsolt-Tádé, a Budapesten élő Mihájlovits Klára, a tízéves gyereket Szabadkán nevelő Vígi házaspár, az irodalmár Szögi Csaba, a korábbi főszerkesztő-helyettes Bajtai Kornél, a tördelő Kószó Attila és a Magyar Szón belüli visszaélések gyanúja miatt belső feljelentést tett Szikora Csaba. A határozat lényege, hogy a Magyar Szó „lázadóit” áthelyezik az Újvidéki szerkesztőségbe, így naponta utazniuk kell „új” munkahelyükre a XXI.  században, amikor a technika vívmányainak köszönhetőleg a hódicsi légöblítéses pottyantóból is el lehet küldeni a helyszíni riportot, hogy mily magyarosa mulatott a falu, abból az alkalomból, hogy visszajött az asszony meg az anyós…




A világhálón elindult egy akció: „Én is Tádé vagyok!” c. ami empátiát váltott ki az emberekben és elindult az a folyamat, amit a politikusok számonkérésének neveznek, ha már a demokrácia bohózatát adják a szabadkai színházban is. Sokan most eszméltek fel, hogy mi is történik! Kényszerpályára került a Magyar Szó vezérkara a farkasveremben és időt szeretne nyerni, így újfent közleményt adott ki:


KÖZLEMÉNY
A Magyar Szó szerkesztőbizottságának 2016. május 24-ei döntése értelmében 9 dolgozónknak kínáltuk fel 2016. július 13-án az újvidéki munkavégzés lehetőségét az átszervezés keretében, mások mellett Horváth Zsolt zentai újságírónak is.Horváth Zsolt 2016. július 17-én (vasárnap), d.u fél 6-kor tájékoztatott elektronikus úton engem egészségi állapotáról, amikor közölte, hogy heti három alkalommal dialízisre szorul.
A mai napon, amikor a topolyai, zentai, szabadkai munkatársakkal is találkoztunk, a munkaszerződések kiosztásával kapcsolatban, egy személyes beszélgetésre kértem meg Horváth Zsoltot.
Az újságíróval és a ház jogászával egyetértésben azt a döntést hoztam, hogy az áthelyezési folyamatot esetében felfüggesztem, Horváth Zsoltot pedig az egészségi állapotát igazoló dokumentációk hivatalos megküldésére szólítottam fel.

Ökrész Rozália , a Magyar Szó Kft. igazgatója

No nem, ezt már nem vesszük be, itt szó sincs megértésről, itt konkrét politikai játszmákról van szó, amelyet, ha törik, ha szakad véghez fognak vinni. A zsarnokság alappillérét meg fogják erősíteni és a maradékot, avagy egyenlőre hátramaradt értelmiséget padlóra fogják szorítani, akik a családi vállalkozások útjában állnak, netán veszélyt jelentenek ezek számára, el lesznek távolítva, ez ennek az erőfitogtatásnak a lényege! A Non-Plus-Ultra, hogy magyar emberek üldözik el a magyarokat Szerbiából, ennél szebb bizánci politikusi húzást nem láttam még!

A Vajdasági Magyar zSarnokság minden-napunk része lett, mint a kenyerünk, rajtunk áll, hogy elfogadjuk vagy ellenállunk, igen az is a csendes ellenállás része, hogy elmegyünk innen, nem új a nap alatt ez a folyamat Szerbiában az albánok is így tették, csak ők tömegesen mentek el Koszovóról, addig mi egyenként megyünk el a Vajdaságból!

Addig is szavunkat emeljük föl azok mellet, akiket éppen el akarnak nevetséges , koholt vádakkal tiporni! Nem lehet magyarázat, hogy maréknyi szavazat ellenében porig lehet tiporni a másképpen gondolkodót, öltözködött, önmagát kifejezőt, szeretőnek nem tetszőt!

Milyen jövőt szánnak ezek nekünk?
Ugye, te is egy kicsit Tádé vagy!
Margit Zoltán


*Komiszár: politikai felettes, fegyveres egységhez rendelt pártképviselő az egykori SZU-ban. A komiszár a pártot képviselte a csapatnál, szava erősebb volt, mint egy tiszté.

**Csisztka: politikai leszámolás.



[youtube=https://www.youtube.com/watch?v=J7-tPdVI3vU&w=320&h=266]

Margit Zoltán
2016.07.19.

A VMagyar Szó pártlap históriája

Keserű és fanyar, hogy egyesek most eszmélnek fel politikai Csipkerózsika álmukból, ez az ébredés fájdalmasra és szánalmasra sikeredett, főként, hogy egybeforr és kiforr a zsarnokság a demokrácia palástjába burkolva a déli-végeken. A végtermék meg lett alkotva, sokan bábáskodtak fölötte, kicsit Frankestein-re hasonlító torzszülött, most mondjam, hogy kicsit sárga, kicsit, ízetlen de a miénk!

A szerbiai választások az itt élő magyar picinység önleszámolásától zajos. Újfent hangoztatott retorika alapján, a szabadkai székhelyű szerbiai magyar párt ledózeról minden általa nem elfogadott szervezetet, lehet az politikai, civil és sima polgári megmozdulás. Keresem a programokban,alapszabályzatban, hogy e tevékenység lett e felkínálva az itteni magyarságnak, de sehogyan sem találom. A “leszámolás” szó sehol nem kerül elő. Az sem kerül elő, hogy a másképpen gondolkodót el kell tiporni, el kell lehetetleníteni és ebek harmincadjára juttatni . Olyanokat írnak, hogy ”nem vonható felelősségre”, “képviselhetik és védhetik saját álláspontjukat ”...

A stratégiák visszacsapódtak, éppen most a média stratégia csattant jó nagyot és alkotója ellenfordult, jó nagy felfordulást okozva. Az expanzív médiahaditerv dübörög, tarol, gyötör és romba-dönt, valójában ez is a célja! A vajdasági magyar médiastratégia…a kalitka, az csak kalitka, ha aranyból van is! Idézve: “A médiastratégia megszövegezői onnan kezdték a téma kidolgozását, hogy az anyanyelven történő tájékoztatás kulcsfontosságú az itt élő magyarság számára (s ha ezt még megtoldjuk azzal, hogy a sajtószabadság – alapjában véve – egyetemes érték és alapvető emberi jog), akkor felvetődik a kérdés: milyen perspektívát kínálunk fel azoknak a régióknak, amelyek az elmúlt években helyi jellegű tájékoztatás nélkül maradtak. Mert megszűntek a helyi lapok, mert elhallgattak a helyi rádiók és televíziók. Márpedig, ha ezen állítás megfelel a valóságnak, akkor a tájékoztatás nélkül maradt lakosságnak éppen az az elemi/alkotmányos joga sérült, amely szerint őt az még ebben a zűrzavaros Szerbiában is megilleti.“ Egyszerűvé vált a válasz : a vajdasági magyarságot nem illeti meg semmilyen objektív tájékoztatás, semmilyen perspektíva nem létezik a régióknak. A szórvány egyre nagyobbodása végett, ez már nem is indokolt (már csak a Tisza-mente bácskai oldala tömbmagyarság)?

Azon kaptam magam, hogy “ha nem tetszik ellehet innen menni” politikai retorika pufogtatói itt is megjelentek, valójában, ha nem hajtjátok le a fejeteket és nyelitek be a blődségeket és nem tűritek meg a rátok ültetett politikai komisszárokat*, akkor el fognak benneteket üldözni demokratikus módszerekkel, -kirúgnak a munkahelyedről, elüldöznek az utcádból, pereket akasztanak a nyakadba és a végén rád-küldik a végrehajtót meg kiátkoznak a tömjénfüstös bort iszik vizet prédikátorral!

Mit fogsz tenni? 
Azt amit az utolsó választáson hiányzó magyar tett, állítólag 15.000 majd 10.000 re módosított, -ő nagysága szerint, akinek a nevét nem ejtsük ki (szerintem sokkal több, olyan ötszörös szorzó), vándorbotot tett a hátára otthagyta közösségét! Miért is maradt volna, hogy anyaországi pénzekből is hátáról a bőrt nyúzzák le, úgy magyarosan egy picinyke csípős paprikával fűszerezve? Nyugati munkáért keleti bér!A másik mennyei kisebbség meg szociális segélyként háromszor annyit gombol le, mint a szegény szerencsétlen dolgos, becsületes kétkezik munkás, aki neki is a javakat teremti elő! Örülj magyar a munka a tiéd a béred meg azokat illeti akiknek a nevét nem ejtjük ki! Érdekes a gazdasági stratégia ez, az anyaország minél több pénzt pumpál ide be az itt maradás érdekében, annál gyorsabban települ ki az itteni magyarság. Valójában e gazdasági serkentő, itthon maradó támogatás nem jut el a lobbizás alanyául szolgáló szegény magyarhoz és ismét a “régi motorosok” tömték meg a pénzes-zacskócskájukat. A határ a tizenkét csillagos európai ég, utána meg félholdas lesz az, mint Józsi bácsi elkonfiskált vagyona, amit bottal ütöttek, meg bajusszal szaggattak...

Ma már értem, hogy a szerb radikálisok miért támogatták a magyar vajda megválasztását a Szerb Vajdaságban, ennyi magyar elüldözése nekik még fegyverrel sem sikeredett!

Nagyon arra húz a történet, hogy anyaországunk szépen át lett ejtve, no majd egyszer csak feleszmél és elkezd vizsgálódni, hogy a gazdag vajdasági kiváltságosok mire költötték a szegények pénzét. Nem most lesz az nem kell megijedni, hanem úgy ötven év múlva...

Nevezetesen a legújabb felhördülést picinységi táborunkban az okozta, hogy a szabadkai székhelyű szerbiai magyar párt fiókintézete, -alsóháza, a Magyar előjelű Nemzetinek becézett tanácsa teljesen gátlásmentesen rátenyerelt a Magyar Szó-ra és a Hét Nap-ra, kettő utolsó kvázi közszolgálati, függetlennek sem mondható médiára, senki véleményét ki nem kérve önállóan a politika fog jogi úton is ezentúl dönteni az összes újságíró és főszerkesztők sorsáról! No nem is diktatúra ez, mivel az elvtársak döntik el azt is, hogy az mi az, nos ez ezek szerint nem az! A cécó lényege a lázadó újságírók újabb megregulázása, ill. a szabad levadászási préda biztosítása a szeptemberi új főszerkesztők és szerkesztőségek kinevezése előtt.


A szerbnyelven latin írásmódban íródott iromány,
alkotmány szerint cirill írásmódban kell ilyen irományokat gyártani, nos egy formai hiba...
A másik formai hiba "Ekres Rozalija" aláíró, az valószínűleg Ökrész Rozália,
viszont a szerb írásmódban először íródik a "keresztnév"...

A csisztkát** szenvedők: a hetente háromszor dialízisre járó Horváth Zsolt-Tádé, a Budapesten élő Mihájlovits Klára, a tízéves gyereket Szabadkán nevelő Vígi házaspár, az irodalmár Szögi Csaba, a korábbi főszerkesztő-helyettes Bajtai Kornél, a tördelő Kószó Attila és a Magyar Szón belüli visszaélések gyanúja miatt belső feljelentést tett Szikora Csaba. A határozat lényege, hogy a Magyar Szó „lázadóit” áthelyezik az Újvidéki szerkesztőségbe, így naponta utazniuk kell „új” munkahelyükre a XXI.  században, amikor a technika vívmányainak köszönhetőleg a hódicsi légöblítéses pottyantóból is el lehet küldeni a helyszíni riportot, hogy mily magyarosa mulatott a falu, abból az alkalomból, hogy visszajött az asszony meg az anyós…




A világhálón elindult egy akció: „Én is Tádé vagyok!” c. ami empátiát váltott ki az emberekben és elindult az a folyamat, amit a politikusok számonkérésének neveznek, ha már a demokrácia bohózatát adják a szabadkai színházban is. Sokan most eszméltek fel, hogy mi is történik! Kényszerpályára került a Magyar Szó vezérkara a farkasveremben és időt szeretne nyerni, így újfent közleményt adott ki:


KÖZLEMÉNY
A Magyar Szó szerkesztőbizottságának 2016. május 24-ei döntése értelmében 9 dolgozónknak kínáltuk fel 2016. július 13-án az újvidéki munkavégzés lehetőségét az átszervezés keretében, mások mellett Horváth Zsolt zentai újságírónak is.Horváth Zsolt 2016. július 17-én (vasárnap), d.u fél 6-kor tájékoztatott elektronikus úton engem egészségi állapotáról, amikor közölte, hogy heti három alkalommal dialízisre szorul.
A mai napon, amikor a topolyai, zentai, szabadkai munkatársakkal is találkoztunk, a munkaszerződések kiosztásával kapcsolatban, egy személyes beszélgetésre kértem meg Horváth Zsoltot.
Az újságíróval és a ház jogászával egyetértésben azt a döntést hoztam, hogy az áthelyezési folyamatot esetében felfüggesztem, Horváth Zsoltot pedig az egészségi állapotát igazoló dokumentációk hivatalos megküldésére szólítottam fel.

Ökrész Rozália , a Magyar Szó Kft. igazgatója

No nem, ezt már nem vesszük be, itt szó sincs megértésről, itt konkrét politikai játszmákról van szó, amelyet, ha törik, ha szakad véghez fognak vinni. A zsarnokság alappillérét meg fogják erősíteni és a maradékot, avagy egyenlőre hátramaradt értelmiséget padlóra fogják szorítani, akik a családi vállalkozások útjában állnak, netán veszélyt jelentenek ezek számára, el lesznek távolítva, ez ennek az erőfitogtatásnak a lényege! A Non-Plus-Ultra, hogy magyar emberek üldözik el a magyarokat Szerbiából, ennél szebb bizánci politikusi húzást nem láttam még!

A Vajdasági Magyar zSarnokság minden-napunk része lett, mint a kenyerünk, rajtunk áll, hogy elfogadjuk vagy ellenállunk, igen az is a csendes ellenállás része, hogy elmegyünk innen, nem új a nap alatt ez a folyamat Szerbiában az albánok is így tették, csak ők tömegesen mentek el Koszovóról, addig mi egyenként megyünk el a Vajdaságból!

Addig is szavunkat emeljük föl azok mellet, akiket éppen el akarnak nevetséges , koholt vádakkal tiporni! Nem lehet magyarázat, hogy maréknyi szavazat ellenében porig lehet tiporni a másképpen gondolkodót, öltözködött, önmagát kifejezőt, szeretőnek nem tetszőt!

Milyen jövőt szánnak ezek nekünk?
Ugye, te is egy kicsit Tádé vagy!
Margit Zoltán


*Komiszár: politikai felettes, fegyveres egységhez rendelt pártképviselő az egykori SZU-ban. A komiszár a pártot képviselte a csapatnál, szava erősebb volt, mint egy tiszté.

**Csisztka: politikai leszámolás.



[youtube=https://www.youtube.com/watch?v=J7-tPdVI3vU&w=320&h=266]

Margit Zoltán
2015.12.14.


"Tartsd mindig eszedben: semmi nem emel fel csakis az alázat, semmi nem taszít le csakis a gőg"
Ma ismét hallottam Szent István intelmét-áttételesen. Sokszor akkor jönnek hozzánk a szavak újra és újra, amikor a legégetőbb szükség van arra, hogy feltámasszuk jelentésüket. Most ilyen időket élünk a nagy- és a kis világban egyaránt.

Azért teszem fel és azért írom ki az idézetet, magamnak is, Másoknak is, mert pontosan ez az a két emberi tulajdonság, ami az egyén és ezen túl a társadalom értékét vagy értéktelenségét, sőt, egymáshoz való viszonyunkat –nekem legalább is- nagyon is meghatározza. A rosszabbik, a gőg túlsúlya azt hiszem szemmel látható és érzékkel tapasztalható mostanában.
Van, aki a beosztásánál fogva tekintélyre ácsingózva mérhetetlenül gőgös, és van, aki a beosztását úgy éli meg, hogy természetesnek tartja, hogy szolgáljon, és a szolgálatában alázatos marad mindaddig amíg csak él. Nem csak a munkahelyi beosztásában, hanem a mindennapi életében, a közegben ahol forog, alázattal veszi azt a tényt, hogy szolgáljon, mert mások ítéletének visszatükröződése csiszolja, jobbítja, élesíti önmaga saját szemében való láttatását. Az igazi alázatos embernek a saját jósága magától értetődő, a jóságára nem büszke, nem is telíti el gőggel a szívét. 
Mit is érne a szolgálat alázat nélkül?
A minap valaki – amúgy a tekintélyére igen gőgös fiatalember- egy másik ember becsületbeli ügyének önvédelmekor –puszta hiúsági kérdésként aposztrofálta azt. Mondhatnám, el sem tudta képzelni, hogy a másikat nem a saját gőgje, hanem az igazság érzete iránti, éppen hogy alázata vezérli.
Alázni, támadni kezdte az illetőt, fennhéjázón, felülről lekezelve, durván. Az illetőnek ugyan a gyereke lehetett volna, mégis, a legalávalóbb módon „leckéztette” olyan dologban, amiről vélhetően fogalma sem volt, hogy mi áll a becsületbeli ügy mögött. No de hát ő a vezető beosztású ember, neki joga van leckéztetni és természetes neki, hogy gőgös tekintélyét csakis durvasággal emelheti. Tudatlan, ellenszenves, lelketlen és igazságtalan volt.
Pedig valakinek meg kellene mondania neki, hogyha fel akar nőni a feladatához, legyen alázatosabb! Mert a győzni akaró ember soha nem támad, soha nem durva, nem felülről kezelően gőgös, hanem alázatos.
Az alázatot meg kell tanulni, ha győzni akar valaki.
(GundyS, 20151213)Dr Gundy Sarolta



[slideshare id=AHEKfQ7Y1KHh8j&w=382&h=408&fb=0&mw=0&mh=0&style=border-width: 1px; border: 1px solid #CCC; margin-bottom: 5px; max-width: 100%;&sc=no] Dr Gundy Sarolta - Tárogató válogatás 2015. from Margit Zoltán
Margit Zoltán
2015.12.14.


"Tartsd mindig eszedben: semmi nem emel fel csakis az alázat, semmi nem taszít le csakis a gőg"
Ma ismét hallottam Szent István intelmét-áttételesen. Sokszor akkor jönnek hozzánk a szavak újra és újra, amikor a legégetőbb szükség van arra, hogy feltámasszuk jelentésüket. Most ilyen időket élünk a nagy- és a kis világban egyaránt.

Azért teszem fel és azért írom ki az idézetet, magamnak is, Másoknak is, mert pontosan ez az a két emberi tulajdonság, ami az egyén és ezen túl a társadalom értékét vagy értéktelenségét, sőt, egymáshoz való viszonyunkat –nekem legalább is- nagyon is meghatározza. A rosszabbik, a gőg túlsúlya azt hiszem szemmel látható és érzékkel tapasztalható mostanában.
Van, aki a beosztásánál fogva tekintélyre ácsingózva mérhetetlenül gőgös, és van, aki a beosztását úgy éli meg, hogy természetesnek tartja, hogy szolgáljon, és a szolgálatában alázatos marad mindaddig amíg csak él. Nem csak a munkahelyi beosztásában, hanem a mindennapi életében, a közegben ahol forog, alázattal veszi azt a tényt, hogy szolgáljon, mert mások ítéletének visszatükröződése csiszolja, jobbítja, élesíti önmaga saját szemében való láttatását. Az igazi alázatos embernek a saját jósága magától értetődő, a jóságára nem büszke, nem is telíti el gőggel a szívét. 
Mit is érne a szolgálat alázat nélkül?
A minap valaki – amúgy a tekintélyére igen gőgös fiatalember- egy másik ember becsületbeli ügyének önvédelmekor –puszta hiúsági kérdésként aposztrofálta azt. Mondhatnám, el sem tudta képzelni, hogy a másikat nem a saját gőgje, hanem az igazság érzete iránti, éppen hogy alázata vezérli.
Alázni, támadni kezdte az illetőt, fennhéjázón, felülről lekezelve, durván. Az illetőnek ugyan a gyereke lehetett volna, mégis, a legalávalóbb módon „leckéztette” olyan dologban, amiről vélhetően fogalma sem volt, hogy mi áll a becsületbeli ügy mögött. No de hát ő a vezető beosztású ember, neki joga van leckéztetni és természetes neki, hogy gőgös tekintélyét csakis durvasággal emelheti. Tudatlan, ellenszenves, lelketlen és igazságtalan volt.
Pedig valakinek meg kellene mondania neki, hogyha fel akar nőni a feladatához, legyen alázatosabb! Mert a győzni akaró ember soha nem támad, soha nem durva, nem felülről kezelően gőgös, hanem alázatos.
Az alázatot meg kell tanulni, ha győzni akar valaki.
(GundyS, 20151213)Dr Gundy Sarolta



[slideshare id=AHEKfQ7Y1KHh8j&w=382&h=408&fb=0&mw=0&mh=0&style=border-width: 1px; border: 1px solid #CCC; margin-bottom: 5px; max-width: 100%;&sc=no] Dr Gundy Sarolta - Tárogató válogatás 2015. from Margit Zoltán

Ezeket a cikkeket olvastad már?