Margit Zoltán
2019.07.24.


Az életet már megjártam.
Többnyire csak gyalog jártam,
Gyalog bizon’...
Legfölebb ha omnibuszon**.

Láttam sok kevély fogatot,
Fényes tengelyt, cifra bakot:
S egy a lelkem!
Soha meg se’ irigyeltem.

Nem törődtem bennülővel,
Hetyke úrral, cifra nővel:
Hogy’ áll orra
Az út szélin baktatóra.

Ha egy úri lócsiszárral
Találkoztam s bevert sárral:
Nem pöröltem, -
Félreálltam, letöröltem.

Hiszen az útfélen itt-ott
Egy kis virág nekem nyitott:
Azt leszedve,
Megvolt szívem minden kedve.

Az életet, ím, megjártam;
Nem azt adott, amit vártam:
Néha többet,
Kérve, kellve, kevesebbet.

Ada címet, bár nem kértem,
S több a hír-név, mint az érdem:
Nagyravágyva,
Bételt volna keblem vágya.

Kik hiúnak és kevélynek -
Tudom, boldognak is vélnek:
S boldogságot
Irígy nélkül még ki látott?

Bárha engem titkos métely
Fölemészt: az örök kétely;
S pályám bére
Égető, mint Nessus vére***.

Mily temérdek munka várt még!...
Mily kevés, amit beválték
Félbe’-szerbe’,
S hány reményem hagyott cserbe’!...

Az életet már megjártam;
Mit szivembe vágyva zártam,
Azt nem hozta,
Attól makacsul megfoszta.

Egy kis független nyugalmat,
Melyben a dal megfoganhat,
Kértem kérve:
S ő halasztá évrül-évre.

Csöndes fészket zöld lomb árnyán,
Hova múzsám el-elvárnám,
Mely sajátom;
Benne én és kis családom.

Munkás, vídám öregséget,
Hol, mit kezdtem, abban véget...
Ennyi volt csak;
S hogy megint ültessek, oltsak.

Most, ha adná is már, késő:
Egy nyugalom vár, a végső:
Mert hogy’ szálljon,
Bár kalitja már kinyitva,
Rab madár is, szegett szárnyon?

(1877. július 6.)

[youtube=https://www.youtube.com/watch?v=CHYEwVEA0Wg&w=320&h=266]


*epilógus: (görög-latin) lezárás, befejezés.
**omnibuszon: lóvontatású tömegközlekedési eszközön.

***Nessus vére: a kentaurt Héraklész ölte meg, a vérével átitatott ing azonban levehetetlenül perzselte-égette a hős testét.

Margit Zoltán
2014.03.05.




A minap egy blogon azt olvastam, hogy az írás fiatal szerzője – aki itt született a Délvidéken valamikor a nyolcvanas években – már a jelenlegi lakhelyén, Magyarországon sem érzi jól magát, merthogy nem tud új otthonában elfogadottságra lelni, érzi a különbséget a vajdasági, és az ottani, anyaországi magyarok között. Majd arról értekezik, nem kevés nosztalgiával, hogy 27 nép gyűrűjében Vajdaság mindig a béke és a tolerancia iskolapéldájának számított.
És hogy ezáltal mennyi mindent másképp élünk meg itt, a déli végeken, szemben az “amottal”.
Szomorú, de tanulságos kis írásról van szó.

Mégis vitatkoznék néhány megállapításával. Nem szőrszálhasogatás képen, de olykor fontos a részletek ismerete, hogy az - amúgy nagy téma – egésze összetettségében is érthető legyen.
Egyrészt mítosz a vajdasági 27 (!) nemzet egymás mellett éléséről polemizálni, pláne mindezt valami "békésnek" hitt mázzal kifényesítve tálalni: ilyen formában ez ugyanis nem igaz. Talán sosem volt az, hiába hívták egy darabig testvériségnek meg egységnek. Mindkettő hamisnak bizonyult. A Balkán mezsgyéjén mindig az erősebb testvér győzött, egység meg csak akkor mutatkozott, amikor erőszakkal kikényszerítette a diktatúra.Az meg: olyan is volt. Mintha kártyavárból lehetne ostromot visszaverni…Következményét ittuk a háborús érában. Se szeri, se száma nem volt a kihörpintett keserű poharaknak, szó szerinti feketeleveseknek.Ma a nekünk füllentett 27 nációnak a töredéke van csak jelen, a hangsúllyal rendelkezőket pedig sajnos az egyik kezemen meg tudom számolni. Jó az, hogy mi - magyarok -  még ez utóbbiak közé tartozunk.Egyelőre.
A rossz hírem (nagyon úgy fest), hogy a többségi nemzet mára teljes hatalmi fölénybe került, és a folyamat nem javuló, hanem reánk nézve elkeserítő következményekkel fog zárulni.
Történik mindez azért, mert a korábbi évtizedekkel (vagy akár évszázadokkal) ellentétben mára a vajdasági politikai, és a gazdasági hatalom is zömmel azok kezében van, akiknek érdekeit már nem is Újvidék, hanem Belgrád határozza meg.
Ez az igazság, akárhogy fáj. Már ez a tény önmagában megérdemelne egy mélyebb lélegzetű írást, tanulmányt, de sem a hely, sem a fölvetett téma erre most nem alkalmas.
Vissza hát a nációk kérdéséhez! 

Persze, vannak itt néptöredékek.
Még cseheket, bolgárokat is jegyez a legutolsó vajdasági népszámlálás, nem beszélve az önmagukat egyiptominak (!) vallókról. Ám ezen az alapon ma már egy kicsit nagyobb város is a multikulturalizmusával henceghetne, ha komolyan vennénk a kínai boltosait, az arab neppereket, vagy a fejletlenebb régiókból itt próbálkozó koldusokat, prostituáltakat, zsebeseket.
*
A másik szerény észrevételem, hogy pont az írásban aláhúzott különutas nemzetfelfogás vezetett oda, hogy a szerző talajtalanná válásán lamentálhasson.Ugyanis nincs kiskapus magyar nemzettudat.Nincs különbség a bácskai, a székely, vagy a Nógrád-megyei magyar között.
A nemzet: egy.
Oszthatatlan, akárhogy szeretünk is szórakozni a fogalmakkal.A némi iróniával "vajdmagyarnak" nevezett jelenség egy-két nevesíthető délvidéki fejében született hagymázas kategória csupán, ami inkább a liberalizmusukról elhíresült ötletgazdák polgárpukkasztását volt hivatott kielégíteni, semmint azt valós alapokon nyugvó, komolyan vehető dolognak tekinthetnénk.Az önmagát értelmiséginek, és magyarnak vagy rosszabbik esetben "jugoszláviai magyarnak" valló - zömmel újvidéki hangadóknak meg jól jött az igazoló formula: miként lehet föladni büntetlenül önazonosságunkat.Mert abban a pillanatban, hogy az egységes magyar nemzeti identitását megvallaná valaki, ez a békakórus üti rá a billogot, hogy - nacionalista. Amitől szerintük csak egy tyúklépésnyire van a soviniszta, esetleg e kettő ötvözetén túl rasszista, homofób, antiszemita meg sok egyéb, amit helyhiány okán már nem taglalnék.
Ismerős a tempó, ugye?
Érzelmi alapon lehet, hogy van különbség egy soproni, meg egy temerini magyar ember között, ahogy más-más szociális-, nyelvi-, társadalmi- vagy netán vallási-, világnézeti szempontok alapján is oszthatóak vagyunk. De ez nem az identitás fogalomkörébe tartozó, azt meghatározó elementum, hanem olyan természetes dolog, mint az, hogy vannak férfiak és vannak nők.Csínján kéne bánni a szavakkal. Időnként elég ha egyszerűen fogalmazunk.Nem maszatoljuk el a lényeget, és a fejekben tisztább lesz a kép, ha annak fogjuk láttatni a helyzetet, ami.Nem biztos ugyan, hogy a kapott képpel elégedettek leszünk, de legalább az igazságról fog szólni.És az igazságnak még ma is perdöntő ereje van.Aki a birtokában van: nem veszíthet.Tehát mi sem.
Végszónak pozitívumként nem is rossz e konklúzió.
Pósa Károly*A tartomány nemzetiségei (2011)[1]
szerb: 66,76% (1.289.635 fő)magyar: 13.00% (251.136 fő)szlovák: 2,60% (50.321 fő)horvát: 2,43% (47.033 fő)cigány: 2,19% (42.391 fő)román: 1,32% (25.410 fő)montenegrói: 1,15% (22.141 fő)bunyevác: 0,85% (16.469 fő)ruszin: 0,72% (13.928 fő)jugoszláv: 0,63% (12.176 fő)macedón: 0,54% (10.392 fő)ukrán: 0,22% (4.202 fő)muszlim: 0,17% (3.360 fő)német: 0,17% (3.272 fő)regionális hovatartozás: 1,48% (28.567 fő)nem nyilatkozott: 4,19% (81.018 fő)egyéb: 0,80% (15.567 fő)ismeretlen: 0,77% (14.791 fő)

[youtube http://www.youtube.com/watch?v=XvQwfXobBZc]
Margit Zoltán
2014.03.05.




A minap egy blogon azt olvastam, hogy az írás fiatal szerzője – aki itt született a Délvidéken valamikor a nyolcvanas években – már a jelenlegi lakhelyén, Magyarországon sem érzi jól magát, merthogy nem tud új otthonában elfogadottságra lelni, érzi a különbséget a vajdasági, és az ottani, anyaországi magyarok között. Majd arról értekezik, nem kevés nosztalgiával, hogy 27 nép gyűrűjében Vajdaság mindig a béke és a tolerancia iskolapéldájának számított.
És hogy ezáltal mennyi mindent másképp élünk meg itt, a déli végeken, szemben az “amottal”.
Szomorú, de tanulságos kis írásról van szó.

Mégis vitatkoznék néhány megállapításával. Nem szőrszálhasogatás képen, de olykor fontos a részletek ismerete, hogy az - amúgy nagy téma – egésze összetettségében is érthető legyen.
Egyrészt mítosz a vajdasági 27 (!) nemzet egymás mellett éléséről polemizálni, pláne mindezt valami "békésnek" hitt mázzal kifényesítve tálalni: ilyen formában ez ugyanis nem igaz. Talán sosem volt az, hiába hívták egy darabig testvériségnek meg egységnek. Mindkettő hamisnak bizonyult. A Balkán mezsgyéjén mindig az erősebb testvér győzött, egység meg csak akkor mutatkozott, amikor erőszakkal kikényszerítette a diktatúra.Az meg: olyan is volt. Mintha kártyavárból lehetne ostromot visszaverni…Következményét ittuk a háborús érában. Se szeri, se száma nem volt a kihörpintett keserű poharaknak, szó szerinti feketeleveseknek.Ma a nekünk füllentett 27 nációnak a töredéke van csak jelen, a hangsúllyal rendelkezőket pedig sajnos az egyik kezemen meg tudom számolni. Jó az, hogy mi - magyarok -  még ez utóbbiak közé tartozunk.Egyelőre.
A rossz hírem (nagyon úgy fest), hogy a többségi nemzet mára teljes hatalmi fölénybe került, és a folyamat nem javuló, hanem reánk nézve elkeserítő következményekkel fog zárulni.
Történik mindez azért, mert a korábbi évtizedekkel (vagy akár évszázadokkal) ellentétben mára a vajdasági politikai, és a gazdasági hatalom is zömmel azok kezében van, akiknek érdekeit már nem is Újvidék, hanem Belgrád határozza meg.
Ez az igazság, akárhogy fáj. Már ez a tény önmagában megérdemelne egy mélyebb lélegzetű írást, tanulmányt, de sem a hely, sem a fölvetett téma erre most nem alkalmas.
Vissza hát a nációk kérdéséhez! 

Persze, vannak itt néptöredékek.
Még cseheket, bolgárokat is jegyez a legutolsó vajdasági népszámlálás, nem beszélve az önmagukat egyiptominak (!) vallókról. Ám ezen az alapon ma már egy kicsit nagyobb város is a multikulturalizmusával henceghetne, ha komolyan vennénk a kínai boltosait, az arab neppereket, vagy a fejletlenebb régiókból itt próbálkozó koldusokat, prostituáltakat, zsebeseket.
*
A másik szerény észrevételem, hogy pont az írásban aláhúzott különutas nemzetfelfogás vezetett oda, hogy a szerző talajtalanná válásán lamentálhasson.Ugyanis nincs kiskapus magyar nemzettudat.Nincs különbség a bácskai, a székely, vagy a Nógrád-megyei magyar között.
A nemzet: egy.
Oszthatatlan, akárhogy szeretünk is szórakozni a fogalmakkal.A némi iróniával "vajdmagyarnak" nevezett jelenség egy-két nevesíthető délvidéki fejében született hagymázas kategória csupán, ami inkább a liberalizmusukról elhíresült ötletgazdák polgárpukkasztását volt hivatott kielégíteni, semmint azt valós alapokon nyugvó, komolyan vehető dolognak tekinthetnénk.Az önmagát értelmiséginek, és magyarnak vagy rosszabbik esetben "jugoszláviai magyarnak" valló - zömmel újvidéki hangadóknak meg jól jött az igazoló formula: miként lehet föladni büntetlenül önazonosságunkat.Mert abban a pillanatban, hogy az egységes magyar nemzeti identitását megvallaná valaki, ez a békakórus üti rá a billogot, hogy - nacionalista. Amitől szerintük csak egy tyúklépésnyire van a soviniszta, esetleg e kettő ötvözetén túl rasszista, homofób, antiszemita meg sok egyéb, amit helyhiány okán már nem taglalnék.
Ismerős a tempó, ugye?
Érzelmi alapon lehet, hogy van különbség egy soproni, meg egy temerini magyar ember között, ahogy más-más szociális-, nyelvi-, társadalmi- vagy netán vallási-, világnézeti szempontok alapján is oszthatóak vagyunk. De ez nem az identitás fogalomkörébe tartozó, azt meghatározó elementum, hanem olyan természetes dolog, mint az, hogy vannak férfiak és vannak nők.Csínján kéne bánni a szavakkal. Időnként elég ha egyszerűen fogalmazunk.Nem maszatoljuk el a lényeget, és a fejekben tisztább lesz a kép, ha annak fogjuk láttatni a helyzetet, ami.Nem biztos ugyan, hogy a kapott képpel elégedettek leszünk, de legalább az igazságról fog szólni.És az igazságnak még ma is perdöntő ereje van.Aki a birtokában van: nem veszíthet.Tehát mi sem.
Végszónak pozitívumként nem is rossz e konklúzió.
Pósa Károly*A tartomány nemzetiségei (2011)[1]
szerb: 66,76% (1.289.635 fő)magyar: 13.00% (251.136 fő)szlovák: 2,60% (50.321 fő)horvát: 2,43% (47.033 fő)cigány: 2,19% (42.391 fő)román: 1,32% (25.410 fő)montenegrói: 1,15% (22.141 fő)bunyevác: 0,85% (16.469 fő)ruszin: 0,72% (13.928 fő)jugoszláv: 0,63% (12.176 fő)macedón: 0,54% (10.392 fő)ukrán: 0,22% (4.202 fő)muszlim: 0,17% (3.360 fő)német: 0,17% (3.272 fő)regionális hovatartozás: 1,48% (28.567 fő)nem nyilatkozott: 4,19% (81.018 fő)egyéb: 0,80% (15.567 fő)ismeretlen: 0,77% (14.791 fő)

[youtube http://www.youtube.com/watch?v=XvQwfXobBZc]

A komp és a "kis-csókai"- libajárás

(róka, csóka meg a csősz ott lapít a bokorban) Fotó:MTI

Újabb botrány borzolta fel a kedélyeket a kis-csókai liba-járás liberalizmusához tartozó konzervatív - Padén! Igen, megjelent a róka, időnap előtt és gátat rakott a padéi hídra, amíg a csókai csóka ismét fehér galamb szeretett volna lenni, otthagyva mátkáját a Csongrád megyéhez tartozó Szegednek Dóm terén, szerelme után rikácsolva! Ej milyen madár ez a csókai csóka, ha fészekről - fészekre száll, mint-ha kakukk volna! Ej, csókai csóka, hó helyett a nyárutón, uborkaszezonban, már csak a porban való fürdőzésre telik, elvitte a pengőt az olasz - csizmán való szieszta a padéiaknak köves útjára már kavics sem futja! Padén van a róka, de néha a csókai tyúkólat fosztja, erre felbőszült a csókai csősz és bottal rontott: csókának, rókának! A mesének itt még nincs vége! Szállt a tolla a csókai csókának vonyított a róka! No nem nagyon, csak annyira, hogy a jónép e cselekedet javallja! A csókai csősz meg elfordult, hogy ő meg semmiről sincs informálva! Á, nem úgy van az kegyelmes uram! Hétfőn együtt boroztok a királynak címzett fogadóban, megbeszélitek újabb nyári élményeteket: amíg a róka a hídon gátat húzta, addig a csókai csóka fehér galambként turbékolt a szomszédba, a csősz meg a szőlőt dézsmálta, majd esteledéskor a hó végén osztoznak a jussban! Csősz ütötte róka, csóka csípte róka így lett fehér galamb ismét a csókai csóka! Nagyanyó most kimaradt a meséből! A kereset nem jön be a kompról, mert Jancsi és Juliska hídon jár mézeskalácsért a városba, sebaj majd ad a király a kincstárból, úgyis most mennyei népét számláltatja...A komposok meg elmentek zenésznek és komponálnak pásztorról, nyájról, mert:..terelgeti nyáját, fújja furulyáját, Ő gond nélkül éli kisebbségi világát... Jó közönség a csókai, mert igen szereti a mesét, most készül harmadszor, zsinórban is a csókai csókát fehér galambnak hinni, ebben segít neki a csókai csősz és a padéi róka és még a hódegyházi hód, a feketetói szárcsa, az egyházaskéri vakond, a monostori gúnár, a tiszaszentmiklósi cefrekeverő, a szanádi bajkeverő...bár csak mese volna, de nem az, ismét egy korrajz, ejnye-bejnye csókai csóka, így vasárnap ne menj be a templomba! (Kötelező olvasmány a csókaiság megértése végett: Móra Ferenc-A csókai csóka c. verse)

A padéi-adai híd a németországi Vilshofen város ajándéka

Közérthető legyen e történet: A csókai építkezési felügyelő névtelen bejelentés alapján szeptember elsején lezáratta a padéi-adai híd, padéi hídfőjének oldalán félig elkészült bekötő-utat. Az építkezési felügyelő az időközben a bekötő-úton keletkezett életveszélyes kátyúk miatt záratta le az említett útszakaszt, közfelháborodást váltva ki cselekedetével! Vajdaság Autonóm Tartomány urbanisztikával és környezetvédelemmel megbízott titkársága szeptember másodikán megsemmisítette a csókai építkezési felügyelő útlezárásáról szóló rendeletét. A közlekedés zavartalanul folyhat a padéi-adai úton! (...) Nagy hű-hó semmiért, avagy a honatyáink összecsaptak és nép hátát verve jól szórakoznak? Csóka kontra Padé, Padé kontra Csóka? Jól eljátszott színjáték ismét?! Tudjuk a csecsemőnek minden vicc új, de Csóka Község lakosai még hányszor nevetnek ugyanazon a viccen saját kárukra? Igen elkezdődött a választási cirkusz és a dulakodás a moslékos vályú körül, meddig nézik pásztoraink népünket birkának? Meddig lesz még a népnek birkatürelme, hogy a kis-királyok gyermekded játékait eltűrje?

Kompon-állás,  szárazparton gaz és szemét lett a komp temetője... 

A komp Padénál a Divány vontatóhajójával, csörlővel a szárazparton áll. Igazi turisztikai látványosság a gazban, szemétben! A logika, ha már nem hoz a konyhára, akkor pusztuljon, de harsogták a padéi lokál-patrióták, hogy megvédik, megőrzik a kompjukat és turisztikai látványosság lesz, az lett szégyenszemre és elrettentő példázatra! Mi marad az utókornak? Kompon-állás, de sok a botfülű és sokan hisznek még a mesékben... Dallamos-mesét dúdol a kompon-álló, a padéi kompon, a szőke Tisza lágy ölén ringatózva...Mi marad az utókornak? Mi marad a padéiaknak és csókaiaknak? Por és hamu...  

Margit Zoltán

Kapcsolódó: Kánikulában a csókai csóka

Kalapis Zoltán - Az utolsó nagy tiszai komp  

[youtube https://www.youtube.com/watch?v=BC7v2z9hauA]  

Ezeket a cikkeket olvastad már?