Margit Zoltán
2015.08.13.



…és még ki tudja minek, minek nem a szerbajkú internetes kommentelők Bimbó Mihályt, magyarkanizsa polgármesterét, aki – úgy látszik – nagyon megelégelte, hogy a legmagasabb beosztásban trónoló politikusok a bolondját járatják vele, és aki most – az egész községet fojtogató menekültválság ügyében – elég csúnyán kifakadt.

Idézet az általa megszövegezett panaszáradatból:
„Felszólítottak bennünket, hogy azonnal kezdjük el a felkészülést, mert három nap múlva meg fognak érkezni a sátrak, szabadtéri mosdók és tusolók, szanitáris konténerek, valamint a pénzbeli segítség, azaz a 3.000.000 dinár a munkálatok finanszírozására. Azóta eltelt 11 nap és eddig semmilyen támogatás, eszköz nem érkezett! Rá kellett döbbenünk, hogy önkormányzatunk egyedül maradt ebben a kérdésben. Az ígéreteken kívül jóformán semmit sem kaptunk.”

Az országos hatalom bitorlói – éppen a legsűrűbb kulimász közepette – teljesen magára hagyták a községet, minek következményeként az önkormányzat az utolsó tartalékait költi a várost és a környező falvakat elözönlő idegenek ellátása érdekében. Hogy ne érhesse szó a (magyar) ház elejét, a város a menekültkérdésben már eddig is jóval az erején felül teljesített, és csak idő kérdése volt, hogy az észak-bácskaiak meddig győzik cérnával.
A polgármester most alighanem elérkezettnek látta a pillanatot arra, hogy bátran kipakoljon. Nyilván jó kis tudathasadásos állapot az, amit felvállalt, vagy amibe valamilyen módon belekényszerült. Mert korábban az áldását adta arra, hogy Magyarkanizsa befogadja a menekülteket, s ezáltal a város meg a környéke egy biztos állomáshelye, egy gyűjtőközpontja legyen a jövevényeknek, miközben pontosan tudta, hogy a helyi lakosság nem tapsol örömében a köztereket ellepő ismeretleneknek. Nyilvánvaló, hogy egyfelől meg kell felelnie a politikai elvárásoknak is, amelyeket (ha nem is dalolva, de mégiscsak) önként vállalt, akkor, amikor politikusnak szegődött, másfelől pedig a helybeliek kritikáját is tűrni, bírni kell, otthon is állnia kell a sarat.
A helybeli lakosság már torkig van a városban táborozó idegeneknek a puszta látványával is, és a kialakult káosz miatt az önkormányzat vezetőségét hibáztatja. A napokban az UKROK Független Polgári Kezdeményezés lemondásra szólította föl a magyarkanizsai vezetőséget. A közgyűlésen hangzott el: „Dobó Róbert, az UKROK szóvivője kijelentette, teljes mértékben alkalmatlannak tartja a község vezetését, hogy hatékonyan ellássa funkcióját. Szavai szerint a pártkatonák többszörösen is bebizonyították, hogy kizárólag a pártérdekeket hajlandóak képviselni, akkor is, ha azok szembemennek a lakossági érdekekkel. Amihez ez a vezetőség hozzányúlt, az csak tönkrement. (…) A migráció és a menekültek az utolsó és leglátványosabb kudarca a vezetésnek.”

Érthető, ha a két tűz közé került polgármester kezdi elveszíteni a türelmét.
Bimbó Mihály nem csupán panaszkodik, ajánlást is tesz:
„Ez így tovább nem mehet, ezért össze kell fognunk! A magyarkanizsai önkormányzat nevében arra kérem a polgárokat, hogy álljanak készen! Álljanak készen arra az esetre, ha arra kérjük Önöket, hogy az önkormányzat mellé állva, velünk együtt fejezzék ki elégedetlenségüket! Attól tartok ugyanis, hogy saját kezünkbe kell vennünk ennek az áldatlan állapotnak a megoldását. Hiszen lakhatóvá, újra élhetővé kell tennünk környezetünket, falvainkat. Mondjuk ki nyíltan, hogy: ELÉG VOLT a teljesítetlen ígéretekből!”

A kitálalása jogos és érthető, hiszen lázong, forrong szinte az egész környék. Kanizsát mindig is a csend meg a nyugalom városának nevezték – békésen szendergő, szunyókáló nagyfalu volt –, de a tegnapi idillikus kép mára már szörnyen eltorzult. A messziről érkezők felforgatták az életét, megtörték a város csendjét, a helybeliek pedig (válaszképpen) megtörték a maguk hallgatását. A kitűnő tollú Pósa Károly egyenesen Kanizsa ostromának nevezi a megszállást, modern kori honfoglalásnak a menekültek sáskajárásszerű invázióját. Íme: „Így könnyű várat foglalni.
Ártalmatlan turistaként őgyelegve Európa utcáin. Beszivárogva a falakon belülre. Nézelődni, telefonon koordinátákat egyeztetni. Folyton mozgásban, haladó alakzatban lenni. Várni az alkalmat, miközben még többen és többen érkeznek. Hogy elegen legyenek. S ha eljő az általuk áhított pillanat, akkor ama bizonyos kürtszóra a kellő számú harcos egyszerre fogja kirántani fegyverét, és az ostromlottakat majd bezavarják az épületekbe. Az övék lesz immáron a tér.
Az övék lesz?
Tulajdonképpen már most is az övék. Itt Magyarkanizsán, amott Horgoson, Szabadkán, de Szegeden, sőt Budapesten a Keleti-pályaudvarnál is otthon érzik magukat. Királyhalmán a katolikus temető keresztjein száradnak a gatyáik, a zoknijaik. Egyre erőszakosabbak. Magabiztosak. Az idő a szövetségesük. Vonuló csapataik nyomán a szeméthegyeket a döglegyek lepik, és nincs, nem akad sehol egy Bornemissza Gergely, aki szembe merne szállni velük, aki móresre tanítaná őket.”

S mivel a folyamat vége ma még beláthatatlan, semmi másra nem lehet számítani, csak arra, hogy napról napra növekszik a zűrzavar, s vele együtt, annak mértékében az elégedetlenség is. Nagyon úgy fest, hogy az aszfaltrotyogtató nyár után igencsak forró ősznek néz elébe az ottani lakosság.
Az utca emberével beszélgetve, többen nyilatkoztak úgy, hogy ha még hetekig marad ez a helyzet – esetleg még inkább elmérgesedik –, akkor bojkottálni fogják a tanévkezdést, mert egyszerűen féltik a gyerekeiket. Nem a tanárok fenyegetnek az ilyenkor szokásos munkabeszüntetéssel, hanem a szülők lesznek azok, akik szeptember 1-jén nem engedik iskolába a csemetéiket.

Visszatérve a megszólalni merészelő magyarkanizsai polgármester lázongására: a krónikus hírkövetők, a véresszájú kommentelők kiosztják rendesen/szerbesen a rebellis magyart. Túl azon, hogy kioktatják, miként illene viselkednie a háború meg az üldözés elől héthatáron át menekülőkkel, még be is skatulyázzák. Nevezik empátiahiányosnak, xenofób Orbán-pártinak, nevezik Pásztor klánjához tartozónak, mondják idiótának, mondják rasszistának. Le is fasisztázzák! – büntetlenül. Márpedig jól tudjuk, hogy politikusi beintésre, művileg gyártott fasisztázásért az úgynevezett „újabb temerini fiúk” ültek egy-egy évet mind a heten, s az ügyük majd 3 év után is lezáratlan.
Az államalkotó nemzet fiainak persze a hajuk szála sem görbül.

Szabó Angéla
[youtube=https://www.youtube.com/watch?v=9c4CuhNN1ro&w=320&h=266]
Margit Zoltán
2015.08.13.



…és még ki tudja minek, minek nem a szerbajkú internetes kommentelők Bimbó Mihályt, magyarkanizsa polgármesterét, aki – úgy látszik – nagyon megelégelte, hogy a legmagasabb beosztásban trónoló politikusok a bolondját járatják vele, és aki most – az egész községet fojtogató menekültválság ügyében – elég csúnyán kifakadt.

Idézet az általa megszövegezett panaszáradatból:
„Felszólítottak bennünket, hogy azonnal kezdjük el a felkészülést, mert három nap múlva meg fognak érkezni a sátrak, szabadtéri mosdók és tusolók, szanitáris konténerek, valamint a pénzbeli segítség, azaz a 3.000.000 dinár a munkálatok finanszírozására. Azóta eltelt 11 nap és eddig semmilyen támogatás, eszköz nem érkezett! Rá kellett döbbenünk, hogy önkormányzatunk egyedül maradt ebben a kérdésben. Az ígéreteken kívül jóformán semmit sem kaptunk.”

Az országos hatalom bitorlói – éppen a legsűrűbb kulimász közepette – teljesen magára hagyták a községet, minek következményeként az önkormányzat az utolsó tartalékait költi a várost és a környező falvakat elözönlő idegenek ellátása érdekében. Hogy ne érhesse szó a (magyar) ház elejét, a város a menekültkérdésben már eddig is jóval az erején felül teljesített, és csak idő kérdése volt, hogy az észak-bácskaiak meddig győzik cérnával.
A polgármester most alighanem elérkezettnek látta a pillanatot arra, hogy bátran kipakoljon. Nyilván jó kis tudathasadásos állapot az, amit felvállalt, vagy amibe valamilyen módon belekényszerült. Mert korábban az áldását adta arra, hogy Magyarkanizsa befogadja a menekülteket, s ezáltal a város meg a környéke egy biztos állomáshelye, egy gyűjtőközpontja legyen a jövevényeknek, miközben pontosan tudta, hogy a helyi lakosság nem tapsol örömében a köztereket ellepő ismeretleneknek. Nyilvánvaló, hogy egyfelől meg kell felelnie a politikai elvárásoknak is, amelyeket (ha nem is dalolva, de mégiscsak) önként vállalt, akkor, amikor politikusnak szegődött, másfelől pedig a helybeliek kritikáját is tűrni, bírni kell, otthon is állnia kell a sarat.
A helybeli lakosság már torkig van a városban táborozó idegeneknek a puszta látványával is, és a kialakult káosz miatt az önkormányzat vezetőségét hibáztatja. A napokban az UKROK Független Polgári Kezdeményezés lemondásra szólította föl a magyarkanizsai vezetőséget. A közgyűlésen hangzott el: „Dobó Róbert, az UKROK szóvivője kijelentette, teljes mértékben alkalmatlannak tartja a község vezetését, hogy hatékonyan ellássa funkcióját. Szavai szerint a pártkatonák többszörösen is bebizonyították, hogy kizárólag a pártérdekeket hajlandóak képviselni, akkor is, ha azok szembemennek a lakossági érdekekkel. Amihez ez a vezetőség hozzányúlt, az csak tönkrement. (…) A migráció és a menekültek az utolsó és leglátványosabb kudarca a vezetésnek.”

Érthető, ha a két tűz közé került polgármester kezdi elveszíteni a türelmét.
Bimbó Mihály nem csupán panaszkodik, ajánlást is tesz:
„Ez így tovább nem mehet, ezért össze kell fognunk! A magyarkanizsai önkormányzat nevében arra kérem a polgárokat, hogy álljanak készen! Álljanak készen arra az esetre, ha arra kérjük Önöket, hogy az önkormányzat mellé állva, velünk együtt fejezzék ki elégedetlenségüket! Attól tartok ugyanis, hogy saját kezünkbe kell vennünk ennek az áldatlan állapotnak a megoldását. Hiszen lakhatóvá, újra élhetővé kell tennünk környezetünket, falvainkat. Mondjuk ki nyíltan, hogy: ELÉG VOLT a teljesítetlen ígéretekből!”

A kitálalása jogos és érthető, hiszen lázong, forrong szinte az egész környék. Kanizsát mindig is a csend meg a nyugalom városának nevezték – békésen szendergő, szunyókáló nagyfalu volt –, de a tegnapi idillikus kép mára már szörnyen eltorzult. A messziről érkezők felforgatták az életét, megtörték a város csendjét, a helybeliek pedig (válaszképpen) megtörték a maguk hallgatását. A kitűnő tollú Pósa Károly egyenesen Kanizsa ostromának nevezi a megszállást, modern kori honfoglalásnak a menekültek sáskajárásszerű invázióját. Íme: „Így könnyű várat foglalni.
Ártalmatlan turistaként őgyelegve Európa utcáin. Beszivárogva a falakon belülre. Nézelődni, telefonon koordinátákat egyeztetni. Folyton mozgásban, haladó alakzatban lenni. Várni az alkalmat, miközben még többen és többen érkeznek. Hogy elegen legyenek. S ha eljő az általuk áhított pillanat, akkor ama bizonyos kürtszóra a kellő számú harcos egyszerre fogja kirántani fegyverét, és az ostromlottakat majd bezavarják az épületekbe. Az övék lesz immáron a tér.
Az övék lesz?
Tulajdonképpen már most is az övék. Itt Magyarkanizsán, amott Horgoson, Szabadkán, de Szegeden, sőt Budapesten a Keleti-pályaudvarnál is otthon érzik magukat. Királyhalmán a katolikus temető keresztjein száradnak a gatyáik, a zoknijaik. Egyre erőszakosabbak. Magabiztosak. Az idő a szövetségesük. Vonuló csapataik nyomán a szeméthegyeket a döglegyek lepik, és nincs, nem akad sehol egy Bornemissza Gergely, aki szembe merne szállni velük, aki móresre tanítaná őket.”

S mivel a folyamat vége ma még beláthatatlan, semmi másra nem lehet számítani, csak arra, hogy napról napra növekszik a zűrzavar, s vele együtt, annak mértékében az elégedetlenség is. Nagyon úgy fest, hogy az aszfaltrotyogtató nyár után igencsak forró ősznek néz elébe az ottani lakosság.
Az utca emberével beszélgetve, többen nyilatkoztak úgy, hogy ha még hetekig marad ez a helyzet – esetleg még inkább elmérgesedik –, akkor bojkottálni fogják a tanévkezdést, mert egyszerűen féltik a gyerekeiket. Nem a tanárok fenyegetnek az ilyenkor szokásos munkabeszüntetéssel, hanem a szülők lesznek azok, akik szeptember 1-jén nem engedik iskolába a csemetéiket.

Visszatérve a megszólalni merészelő magyarkanizsai polgármester lázongására: a krónikus hírkövetők, a véresszájú kommentelők kiosztják rendesen/szerbesen a rebellis magyart. Túl azon, hogy kioktatják, miként illene viselkednie a háború meg az üldözés elől héthatáron át menekülőkkel, még be is skatulyázzák. Nevezik empátiahiányosnak, xenofób Orbán-pártinak, nevezik Pásztor klánjához tartozónak, mondják idiótának, mondják rasszistának. Le is fasisztázzák! – büntetlenül. Márpedig jól tudjuk, hogy politikusi beintésre, művileg gyártott fasisztázásért az úgynevezett „újabb temerini fiúk” ültek egy-egy évet mind a heten, s az ügyük majd 3 év után is lezáratlan.
Az államalkotó nemzet fiainak persze a hajuk szála sem görbül.

Szabó Angéla
[youtube=https://www.youtube.com/watch?v=9c4CuhNN1ro&w=320&h=266]
Margit Zoltán
2015.07.04.

Nevergreen became the most popular hungarian
gothic-doom band.

Szép nyári est a Tisza parton, teli hold, érdekes fazonok, figurák sziluettjei tűnnek el, majd kisvártatva jelennek meg a fényben…

Ismét egy fesztivál és a híressé vált Magyarkanizsán, amely próbál kulturális végvárként helyt állni az időknek és az újabbnál újabb izmusoknak…

A Tisza menti városka mindennapjait a déli menekült áradat zavarja meg a különjáratos buszok sokaságával, kiknek az úti céljuk az Európai Unió gazdagabb nyugati fele. Egy részük a város parkjában, mások a Tisza melletti erdősávban várják az estét és irány a zöld határ…

Kik ők és hova tartanak, csak kegyes Uruk tudhatja, teli hold van a ramadán elmúlt…
A fiatalok a Tisza parton lévő rekreációs központ felé veszik útjukat, csoportosan nagy hanggal és némi szíverősítővel a hónuk alatt, megszokottnál sokkal több rendőr, rohamrendőr vigyáz a biztonságra, ilyen időket élünk lassan hozzá kell ismét szokni a látszat békéhez, mert újra nyergeli lovát a barbár, zászlaján éhes bálvány…,de a végső harcunk vár!

[youtube http://www.youtube.com/watch?v=PqOQT9ZQ4Wo]
Minimalizált hangtechnika ellenére is jó hangulat kerekedett a NevergreeN magyarkanizsai koncertjén, egymás után jöttek az ismert dallamok és riffek és az átdolgozások: Szerelmed vágya vér, Új sötét kor, Ködtenger mélyén, O Fortuna, Most és mindörökké, Fehér orosz, Frozen, Ámok és az utolsóként felcsendülő Furor Christiani talán üzenetként szolgált a megmaradt omladozó keresztény világ felé…

Hitét vesztette e világ egy része, de talán helyreáll a kibillentett egyensúly, egyszer mindenképpen.



Bob Macurával elbeszélgettem a jelen helyzetről, meglátásairól és picinykét a ködös jövőnkről.

Bob: -Az együttes stabilan és kitartóan hajóz a média által árnyékos oldalon, az igények megváltoztak sok a gagyi, így a rock és metál műfaj háttérbe szorult, viszont a közösségi háló és a zenei megosztók új lehetőséget adnak, így a NevergreeN főként média stratégiáját is erre az irányba terelte.

-Szeretem a koncerteket, a NevergreeN nagyszínpados produkció, így minden megnyilvánulás e irányba kell, hogy haladjon, viszont szeretek zenélni és a szabad időmben kisebb klubokban is szoktam játszani. Tudod apám „fehér cigányként” szokott cikizni velem, nos azért elfogadta, hogy ez az életformám és az életvitelem, ez nélkül üres és sivár lenne életem!

-Érdekes projektet tervezek, de még Miklóst meg kell, hogy győzzem, mivel neki a tervezetről más véleménye van, nos, egyelőre maradjon titok, annyit elárulhatók, ha minden jól megy az idén valami meg fog jelenni, ami nem megszokott, várjátok! :)


Matláry Miklóst a fesztiválokról faggattam:
Miklós: -Jók a fesztiválok, kapocs a zenekar és a rajongók között. Szépen fogadnak bennünket, picit a góthikus-doomos irányzat nehezebben elfogadható műfaj, de az idő megmutatta, hogy újra és újra lemezt készítünk, színpadra állunk.

-A következő fesztiválokon játszunk a nyáron: Rockmaratonon Dunaújvárosban 2015.07.16-án, Pecica MotoRock lesz a következő állomás – Pécska/Erdély 2015.07.17-én, ezt követően irány a Balaton és a Rock Part – Balatonszemesen 2015.08.07-én és a terv szerint Sm@rt Day’s Szatmárnémetin Erdélyben 2015.08.08-án lát bennünket nagyérdemű közönségünk!

-Itt a Vajdaságban a fiatalabb generációk hallgatnak, követnek bennünket, amíg érdekes Magyarországon az idősebb generációk is követik zenei pályafutásunkat, ez talán a magyarországi jelenlétünk a kiadónk Metal Hammer által és jóvoltából alakult így.

-Az üzenetünk, hogy a keresztény világ veszélybe került, de nem végveszélybe! Sok a hitevesztett ember. Erőt és hitet kell adnunk egymásnak és a zene talán az az eszköz amely eljuthat az angyalok nyelvén mindenkihez, ma este kereszt volt Magyarkanizsán az égen! Hallgasátok a NevergreeN-t, megtaláltok bennünket a Facebook-on: https://www.facebook.com/nevergreen.hu letölthető hanganyagok vannak az

iTunes: https://itunes.apple.com/gw/album/vendetta/id869062192

Deezer: http://www.deezer.com/album/7747309

Metalshop: http://www.metalshop.hu/index.php?manufacturers_id=1108

-Szép nyarat kívánok nektek és köszönjük, hogy itt voltatok!
-Köszönjük és kellemes fesztiválozást kívánok nektek!
Margit ZoltánA kanizsai felállás:
Bob Macura,

Miklós Matláry

Nenad Nedeljković

Kovács Tamás


[youtube http://www.youtube.com/watch?v=hnW23TOy3V0]
Furor Christiani
Szívében télCsontjában reményA senki földjén élKeleti tömbMúltjában magányHatárok nélkül vár 

Sírjaiban elfeledt imák, álmait elhozzák, új JerikóFélszáz év magány, még ezer évig fáj. 
Furor Christiani, Furor Christiani 

Alvad a vérA múlt teteménSzelleme visszatér,Új JerikóMégis fölépülA népek temetőjén 

Furor ChristianiFuror Christiani
[youtube http://www.youtube.com/watch?v=k64xtcNPzkc]


 További bejegyzések a Nevergreen-ről: http://margitzoltan.blogspot.hu/search/label/Nevergreen


https://www.youtube.com/embed/A2TcOu1-SgQ?feature=player_embedded

Margit Zoltán
2015.07.04.

Nevergreen became the most popular hungarian
gothic-doom band.

Szép nyári est a Tisza parton, teli hold, érdekes fazonok, figurák sziluettjei tűnnek el, majd kisvártatva jelennek meg a fényben…

Ismét egy fesztivál és a híressé vált Magyarkanizsán, amely próbál kulturális végvárként helyt állni az időknek és az újabbnál újabb izmusoknak…

A Tisza menti városka mindennapjait a déli menekült áradat zavarja meg a különjáratos buszok sokaságával, kiknek az úti céljuk az Európai Unió gazdagabb nyugati fele. Egy részük a város parkjában, mások a Tisza melletti erdősávban várják az estét és irány a zöld határ…

Kik ők és hova tartanak, csak kegyes Uruk tudhatja, teli hold van a ramadán elmúlt…
A fiatalok a Tisza parton lévő rekreációs központ felé veszik útjukat, csoportosan nagy hanggal és némi szíverősítővel a hónuk alatt, megszokottnál sokkal több rendőr, rohamrendőr vigyáz a biztonságra, ilyen időket élünk lassan hozzá kell ismét szokni a látszat békéhez, mert újra nyergeli lovát a barbár, zászlaján éhes bálvány…,de a végső harcunk vár!

[youtube http://www.youtube.com/watch?v=PqOQT9ZQ4Wo]
Minimalizált hangtechnika ellenére is jó hangulat kerekedett a NevergreeN magyarkanizsai koncertjén, egymás után jöttek az ismert dallamok és riffek és az átdolgozások: Szerelmed vágya vér, Új sötét kor, Ködtenger mélyén, O Fortuna, Most és mindörökké, Fehér orosz, Frozen, Ámok és az utolsóként felcsendülő Furor Christiani talán üzenetként szolgált a megmaradt omladozó keresztény világ felé…

Hitét vesztette e világ egy része, de talán helyreáll a kibillentett egyensúly, egyszer mindenképpen.



Bob Macurával elbeszélgettem a jelen helyzetről, meglátásairól és picinykét a ködös jövőnkről.

Bob: -Az együttes stabilan és kitartóan hajóz a média által árnyékos oldalon, az igények megváltoztak sok a gagyi, így a rock és metál műfaj háttérbe szorult, viszont a közösségi háló és a zenei megosztók új lehetőséget adnak, így a NevergreeN főként média stratégiáját is erre az irányba terelte.

-Szeretem a koncerteket, a NevergreeN nagyszínpados produkció, így minden megnyilvánulás e irányba kell, hogy haladjon, viszont szeretek zenélni és a szabad időmben kisebb klubokban is szoktam játszani. Tudod apám „fehér cigányként” szokott cikizni velem, nos azért elfogadta, hogy ez az életformám és az életvitelem, ez nélkül üres és sivár lenne életem!

-Érdekes projektet tervezek, de még Miklóst meg kell, hogy győzzem, mivel neki a tervezetről más véleménye van, nos, egyelőre maradjon titok, annyit elárulhatók, ha minden jól megy az idén valami meg fog jelenni, ami nem megszokott, várjátok! :)


Matláry Miklóst a fesztiválokról faggattam:
Miklós: -Jók a fesztiválok, kapocs a zenekar és a rajongók között. Szépen fogadnak bennünket, picit a góthikus-doomos irányzat nehezebben elfogadható műfaj, de az idő megmutatta, hogy újra és újra lemezt készítünk, színpadra állunk.

-A következő fesztiválokon játszunk a nyáron: Rockmaratonon Dunaújvárosban 2015.07.16-án, Pecica MotoRock lesz a következő állomás – Pécska/Erdély 2015.07.17-én, ezt követően irány a Balaton és a Rock Part – Balatonszemesen 2015.08.07-én és a terv szerint Sm@rt Day’s Szatmárnémetin Erdélyben 2015.08.08-án lát bennünket nagyérdemű közönségünk!

-Itt a Vajdaságban a fiatalabb generációk hallgatnak, követnek bennünket, amíg érdekes Magyarországon az idősebb generációk is követik zenei pályafutásunkat, ez talán a magyarországi jelenlétünk a kiadónk Metal Hammer által és jóvoltából alakult így.

-Az üzenetünk, hogy a keresztény világ veszélybe került, de nem végveszélybe! Sok a hitevesztett ember. Erőt és hitet kell adnunk egymásnak és a zene talán az az eszköz amely eljuthat az angyalok nyelvén mindenkihez, ma este kereszt volt Magyarkanizsán az égen! Hallgasátok a NevergreeN-t, megtaláltok bennünket a Facebook-on: https://www.facebook.com/nevergreen.hu letölthető hanganyagok vannak az

iTunes: https://itunes.apple.com/gw/album/vendetta/id869062192

Deezer: http://www.deezer.com/album/7747309

Metalshop: http://www.metalshop.hu/index.php?manufacturers_id=1108

-Szép nyarat kívánok nektek és köszönjük, hogy itt voltatok!
-Köszönjük és kellemes fesztiválozást kívánok nektek!
Margit ZoltánA kanizsai felállás:
Bob Macura,

Miklós Matláry

Nenad Nedeljković

Kovács Tamás


[youtube http://www.youtube.com/watch?v=hnW23TOy3V0]
Furor Christiani
Szívében télCsontjában reményA senki földjén élKeleti tömbMúltjában magányHatárok nélkül vár 

Sírjaiban elfeledt imák, álmait elhozzák, új JerikóFélszáz év magány, még ezer évig fáj. 
Furor Christiani, Furor Christiani 

Alvad a vérA múlt teteménSzelleme visszatér,Új JerikóMégis fölépülA népek temetőjén 

Furor ChristianiFuror Christiani
[youtube http://www.youtube.com/watch?v=k64xtcNPzkc]


 További bejegyzések a Nevergreen-ről: http://margitzoltan.blogspot.hu/search/label/Nevergreen


https://www.youtube.com/embed/A2TcOu1-SgQ?feature=player_embedded

Margit Zoltán
2015.07.04.

Nevergreen became the most popular hungarian
gothic-doom band.

Szép nyári est a Tisza parton, teli hold, érdekes fazonok, figurák sziluettjei tűnnek el, majd kisvártatva jelennek meg a fényben…

Ismét egy fesztivál és a híressé vált Magyarkanizsán, amely próbál kulturális végvárként helyt állni az időknek és az újabbnál újabb izmusoknak…

A Tisza menti városka mindennapjait a déli menekült áradat zavarja meg a különjáratos buszok sokaságával, kiknek az úti céljuk az Európai Unió gazdagabb nyugati fele. Egy részük a város parkjában, mások a Tisza melletti erdősávban várják az estét és irány a zöld határ…

Kik ők és hova tartanak, csak kegyes Uruk tudhatja, teli hold van a ramadán elmúlt…
A fiatalok a Tisza parton lévő rekreációs központ felé veszik útjukat, csoportosan nagy hanggal és némi szíverősítővel a hónuk alatt, megszokottnál sokkal több rendőr, rohamrendőr vigyáz a biztonságra, ilyen időket élünk lassan hozzá kell ismét szokni a látszat békéhez, mert újra nyergeli lovát a barbár, zászlaján éhes bálvány…,de a végső harcunk vár!

[youtube http://www.youtube.com/watch?v=PqOQT9ZQ4Wo]
Minimalizált hangtechnika ellenére is jó hangulat kerekedett a NevergreeN magyarkanizsai koncertjén, egymás után jöttek az ismert dallamok és riffek és az átdolgozások: Szerelmed vágya vér, Új sötét kor, Ködtenger mélyén, O Fortuna, Most és mindörökké, Fehér orosz, Frozen, Ámok és az utolsóként felcsendülő Furor Christiani talán üzenetként szolgált a megmaradt omladozó keresztény világ felé…

Hitét vesztette e világ egy része, de talán helyreáll a kibillentett egyensúly, egyszer mindenképpen.



Bob Macurával elbeszélgettem a jelen helyzetről, meglátásairól és picinykét a ködös jövőnkről.

Bob: -Az együttes stabilan és kitartóan hajóz a média által árnyékos oldalon, az igények megváltoztak sok a gagyi, így a rock és metál műfaj háttérbe szorult, viszont a közösségi háló és a zenei megosztók új lehetőséget adnak, így a NevergreeN főként média stratégiáját is erre az irányba terelte.

-Szeretem a koncerteket, a NevergreeN nagyszínpados produkció, így minden megnyilvánulás e irányba kell, hogy haladjon, viszont szeretek zenélni és a szabad időmben kisebb klubokban is szoktam játszani. Tudod apám „fehér cigányként” szokott cikizni velem, nos azért elfogadta, hogy ez az életformám és az életvitelem, ez nélkül üres és sivár lenne életem!

-Érdekes projektet tervezek, de még Miklóst meg kell, hogy győzzem, mivel neki a tervezetről más véleménye van, nos, egyelőre maradjon titok, annyit elárulhatók, ha minden jól megy az idén valami meg fog jelenni, ami nem megszokott, várjátok! :)


Matláry Miklóst a fesztiválokról faggattam:
Miklós: -Jók a fesztiválok, kapocs a zenekar és a rajongók között. Szépen fogadnak bennünket, picit a góthikus-doomos irányzat nehezebben elfogadható műfaj, de az idő megmutatta, hogy újra és újra lemezt készítünk, színpadra állunk.

-A következő fesztiválokon játszunk a nyáron: Rockmaratonon Dunaújvárosban 2015.07.16-án, Pecica MotoRock lesz a következő állomás – Pécska/Erdély 2015.07.17-én, ezt követően irány a Balaton és a Rock Part – Balatonszemesen 2015.08.07-én és a terv szerint Sm@rt Day’s Szatmárnémetin Erdélyben 2015.08.08-án lát bennünket nagyérdemű közönségünk!

-Itt a Vajdaságban a fiatalabb generációk hallgatnak, követnek bennünket, amíg érdekes Magyarországon az idősebb generációk is követik zenei pályafutásunkat, ez talán a magyarországi jelenlétünk a kiadónk Metal Hammer által és jóvoltából alakult így.

-Az üzenetünk, hogy a keresztény világ veszélybe került, de nem végveszélybe! Sok a hitevesztett ember. Erőt és hitet kell adnunk egymásnak és a zene talán az az eszköz amely eljuthat az angyalok nyelvén mindenkihez, ma este kereszt volt Magyarkanizsán az égen! Hallgasátok a NevergreeN-t, megtaláltok bennünket a Facebook-on: https://www.facebook.com/nevergreen.hu letölthető hanganyagok vannak az

iTunes: https://itunes.apple.com/gw/album/vendetta/id869062192

Deezer: http://www.deezer.com/album/7747309

Metalshop: http://www.metalshop.hu/index.php?manufacturers_id=1108

-Szép nyarat kívánok nektek és köszönjük, hogy itt voltatok!
-Köszönjük és kellemes fesztiválozást kívánok nektek!
Margit ZoltánA kanizsai felállás:
Bob Macura,

Miklós Matláry

Nenad Nedeljković

Kovács Tamás


[youtube http://www.youtube.com/watch?v=hnW23TOy3V0]
Furor Christiani
Szívében télCsontjában reményA senki földjén élKeleti tömbMúltjában magányHatárok nélkül vár 

Sírjaiban elfeledt imák, álmait elhozzák, új JerikóFélszáz év magány, még ezer évig fáj. 
Furor Christiani, Furor Christiani 

Alvad a vérA múlt teteménSzelleme visszatér,Új JerikóMégis fölépülA népek temetőjén 

Furor ChristianiFuror Christiani
[youtube http://www.youtube.com/watch?v=k64xtcNPzkc]


 További bejegyzések a Nevergreen-ről: http://margitzoltan.blogspot.hu/search/label/Nevergreen


https://www.youtube.com/embed/A2TcOu1-SgQ?feature=player_embedded

Margit Zoltán
2015.06.12.

Lát-e Kanizsa a szemé(t)től?


"Mennek a siralmak a migránsokkal kapcsolatban.
Néha horrorisztikus, néha megmosolyogtató történeteket hallani. Beszél a nép.
Egy budzsáki néni vette a fáradtságot, és pár nappal ezelőtt bebotorkált a központba, mert négert élőben még nem látott...
Most kéne okosan intézni az ügyeket! Hatékonyan, gyorsan, a törvényesség szigorú betartatásával! Mert a valóság az, hogy az elmúlt hetekben már az is előfordult, hogy a kanizsai központban éjszakázó idegenek a városi parkban éjjelente tábortüzeket gyújtottak. A környező díszfák, díszcserjék ágaiból. A kommunális közvállalat emberei hetek óta konténerszámra gyűjtik utánuk a hulladékot – minden reggel. Pedig vannak szemetesládák. Fura látni, hogy a locsolt virágágyások, meg a nyírott, gondozott gyep közepén – ahová a mi kisgyerekeink sem mennek illemből focizni – afrikai meg közel-keleti csoportok táboroznak. Pár napja a buszállomás melletti padra ürített valamelyik “Európába beilleszkedni igyekvő”.

Nem mellé.
Nem alá.
Rá.
(Nesze neked Ókontinens!)

A kérdést bővebben helyben tanulmányozhatja, 
aki igazán kíváncsi rá.
Elintézhető, hogy egy fél napos utcaseprői bevetésen az összes tudósító, újságíró a tapasztalataiból kiindulva jellemezhesse majd, mi folyik itt Kanizsán. Mert így, kényelmes zsöllyékből, a stúdiókból, a szerkesztőségekből a szagot nem érzik, a káoszt nem látják.
A sok szörnyülködő szempontja azt diktálná, hogy kissé esősebb időben engedjük őket a művelődési ház Art Hotelje előtt húzódó zöld szőnyegen kempingezni. Merthogy erre is akadt példa, és a recepciós kislány könyörgése helyett - akit kiröhögtek – egy-két erélyesebb férfinak kellett eltessékelni őket. Soroljam tovább? Kár lenne.
Mondják, hogy miért nem nyit Kanizsa befogadóállomást?
Még mit nem! Annak a tábornak nem itt Bácskában kéne lennie, hanem mondjuk a szír-török határ mentén. Vagy valahol Észak-Afrikában, ahol tudtommal senki nem tart pisztolyt a szappantartónyi csónakokba préselődők fejéhez, hogy nekivágjanak a Földközi-tengernek.
Mert aki az életét menti, az nem hagyja odahaza a családját, az asszonyát, a gyerekeit (megírta a napilapunk egy szívszorító interjúban) majd kirándul - lehetőleg Göteborgig, hanem – anno miként megálltunk Szegednél - amint biztonságban tudja magát, a közelből lesi mikor csitul az őrület. Tessenek utánaszámolni, hány férfi, suhanc vág neki az útnak, és kérdezzék meg tőlük, hol a családjuk gyengébbik része? Tegnap egy eldobott telefonos SIM-kártyát találtak. A tartalmát kíváncsiságból megnézték. Egy közel-keleti pékségben vigyorognak rajta, nem régiek a képek. Tükör, csillogás, reflektorok mindenütt, tiszta McDonalds. A jólét jelei. A telefon tulajdonosa tényleg az életét menti? Mert ha így van, akkor sokakat ismerek itt Kanizsán is, akik szívesen elmentenénk az életünket egy-két szezonnyi svéd, svájci, vagy német szociális segélyért…
Biztos lelketlennek tűnik a véleményem, elhiszem, hogy jobban fekszik a szépreményűeknek ez az emberbaráti bájolgás. De a humánum fölkentjei közül még egyet sem láttam, aki ide jött volna Kanizsára, Horgosra: szétnézni, tájékozódni. Bezzeg írogatni, tudósítani tudnak.
De míg a mi városunkat kempingezik tönkre, a mi köztereinken mi lapátoljuk utánuk, amit itt hagynak, addig vita-képtelenek maradnak a kívülről huhogók.
Hiteles az lenne közülük, aki beengedné a lakásába egyik-másik jövevényt. Hírlik, nincs nagy tolongás sem nálunk, sem a debreceni menekült-állomás irodája előtt a hasonló kérelemmel érkezők között. Így mivel könnyebb relatíve biztos földrajzi távolságból interneten posztolgatni, észt osztani, óbégatni, mutogatni, mint cselekedni: erre a gesztusra egy jó darabig még várhatunk.
És a jó példát magunkon kéne kezdeni. Hogy ne a művelődési házba, a városházára járjanak toalettre, csak egy angol nyelvű táblát lenne illő kitenni - a piac sarkánál nyilvános WC várja a betévedőket. A nap 24 órájában, ügyelettel, pénzért, bárki megoldhatja a problémáját. Akik a nagyutcán fejből tudják hol lehet méregdrága sportcipőket venni, azoknak nem lehet gond a száz méterrel arrébb lévő közvécé megtalálása.
Egy karszalagos közterület-fenntartó, pedig szintúgy járná a központot, és akik ennek ellenére vállalhatatlan módon viselkednek: szemetelnek, vizelnek, életvitel-szerűen laknak a városunk parkjaiban, azokkal betartatná a törvényeket. Amik egyébként ránk, itt lakókra mindig is vonatkoztak.
Kánikula, nyár elé nézünk. Fokozott a fertőzésveszély. Egy tüsszentés elég, és indulhat egy sosem ismert járvány. 
Itt az alkalom, hogy végre ne csak beszéljünk: cselekedjünk.
Mert a káosz már a mai napon is a küszöbünkön toporog."
Pósa Károly

[youtube http://www.youtube.com/watch?v=k3B_-08Abe4]

Margit Zoltán
2015.06.12.

Lát-e Kanizsa a szemé(t)től?


"Mennek a siralmak a migránsokkal kapcsolatban.
Néha horrorisztikus, néha megmosolyogtató történeteket hallani. Beszél a nép.
Egy budzsáki néni vette a fáradtságot, és pár nappal ezelőtt bebotorkált a központba, mert négert élőben még nem látott...
Most kéne okosan intézni az ügyeket! Hatékonyan, gyorsan, a törvényesség szigorú betartatásával! Mert a valóság az, hogy az elmúlt hetekben már az is előfordult, hogy a kanizsai központban éjszakázó idegenek a városi parkban éjjelente tábortüzeket gyújtottak. A környező díszfák, díszcserjék ágaiból. A kommunális közvállalat emberei hetek óta konténerszámra gyűjtik utánuk a hulladékot – minden reggel. Pedig vannak szemetesládák. Fura látni, hogy a locsolt virágágyások, meg a nyírott, gondozott gyep közepén – ahová a mi kisgyerekeink sem mennek illemből focizni – afrikai meg közel-keleti csoportok táboroznak. Pár napja a buszállomás melletti padra ürített valamelyik “Európába beilleszkedni igyekvő”.

Nem mellé.
Nem alá.
Rá.
(Nesze neked Ókontinens!)

A kérdést bővebben helyben tanulmányozhatja, 
aki igazán kíváncsi rá.
Elintézhető, hogy egy fél napos utcaseprői bevetésen az összes tudósító, újságíró a tapasztalataiból kiindulva jellemezhesse majd, mi folyik itt Kanizsán. Mert így, kényelmes zsöllyékből, a stúdiókból, a szerkesztőségekből a szagot nem érzik, a káoszt nem látják.
A sok szörnyülködő szempontja azt diktálná, hogy kissé esősebb időben engedjük őket a művelődési ház Art Hotelje előtt húzódó zöld szőnyegen kempingezni. Merthogy erre is akadt példa, és a recepciós kislány könyörgése helyett - akit kiröhögtek – egy-két erélyesebb férfinak kellett eltessékelni őket. Soroljam tovább? Kár lenne.
Mondják, hogy miért nem nyit Kanizsa befogadóállomást?
Még mit nem! Annak a tábornak nem itt Bácskában kéne lennie, hanem mondjuk a szír-török határ mentén. Vagy valahol Észak-Afrikában, ahol tudtommal senki nem tart pisztolyt a szappantartónyi csónakokba préselődők fejéhez, hogy nekivágjanak a Földközi-tengernek.
Mert aki az életét menti, az nem hagyja odahaza a családját, az asszonyát, a gyerekeit (megírta a napilapunk egy szívszorító interjúban) majd kirándul - lehetőleg Göteborgig, hanem – anno miként megálltunk Szegednél - amint biztonságban tudja magát, a közelből lesi mikor csitul az őrület. Tessenek utánaszámolni, hány férfi, suhanc vág neki az útnak, és kérdezzék meg tőlük, hol a családjuk gyengébbik része? Tegnap egy eldobott telefonos SIM-kártyát találtak. A tartalmát kíváncsiságból megnézték. Egy közel-keleti pékségben vigyorognak rajta, nem régiek a képek. Tükör, csillogás, reflektorok mindenütt, tiszta McDonalds. A jólét jelei. A telefon tulajdonosa tényleg az életét menti? Mert ha így van, akkor sokakat ismerek itt Kanizsán is, akik szívesen elmentenénk az életünket egy-két szezonnyi svéd, svájci, vagy német szociális segélyért…
Biztos lelketlennek tűnik a véleményem, elhiszem, hogy jobban fekszik a szépreményűeknek ez az emberbaráti bájolgás. De a humánum fölkentjei közül még egyet sem láttam, aki ide jött volna Kanizsára, Horgosra: szétnézni, tájékozódni. Bezzeg írogatni, tudósítani tudnak.
De míg a mi városunkat kempingezik tönkre, a mi köztereinken mi lapátoljuk utánuk, amit itt hagynak, addig vita-képtelenek maradnak a kívülről huhogók.
Hiteles az lenne közülük, aki beengedné a lakásába egyik-másik jövevényt. Hírlik, nincs nagy tolongás sem nálunk, sem a debreceni menekült-állomás irodája előtt a hasonló kérelemmel érkezők között. Így mivel könnyebb relatíve biztos földrajzi távolságból interneten posztolgatni, észt osztani, óbégatni, mutogatni, mint cselekedni: erre a gesztusra egy jó darabig még várhatunk.
És a jó példát magunkon kéne kezdeni. Hogy ne a művelődési házba, a városházára járjanak toalettre, csak egy angol nyelvű táblát lenne illő kitenni - a piac sarkánál nyilvános WC várja a betévedőket. A nap 24 órájában, ügyelettel, pénzért, bárki megoldhatja a problémáját. Akik a nagyutcán fejből tudják hol lehet méregdrága sportcipőket venni, azoknak nem lehet gond a száz méterrel arrébb lévő közvécé megtalálása.
Egy karszalagos közterület-fenntartó, pedig szintúgy járná a központot, és akik ennek ellenére vállalhatatlan módon viselkednek: szemetelnek, vizelnek, életvitel-szerűen laknak a városunk parkjaiban, azokkal betartatná a törvényeket. Amik egyébként ránk, itt lakókra mindig is vonatkoztak.
Kánikula, nyár elé nézünk. Fokozott a fertőzésveszély. Egy tüsszentés elég, és indulhat egy sosem ismert járvány. 
Itt az alkalom, hogy végre ne csak beszéljünk: cselekedjünk.
Mert a káosz már a mai napon is a küszöbünkön toporog."
Pósa Károly

[youtube http://www.youtube.com/watch?v=k3B_-08Abe4]

Margit Zoltán
2015.06.12.

Lát-e Kanizsa a szemé(t)től?


"Mennek a siralmak a migránsokkal kapcsolatban.
Néha horrorisztikus, néha megmosolyogtató történeteket hallani. Beszél a nép.
Egy budzsáki néni vette a fáradtságot, és pár nappal ezelőtt bebotorkált a központba, mert négert élőben még nem látott...
Most kéne okosan intézni az ügyeket! Hatékonyan, gyorsan, a törvényesség szigorú betartatásával! Mert a valóság az, hogy az elmúlt hetekben már az is előfordult, hogy a kanizsai központban éjszakázó idegenek a városi parkban éjjelente tábortüzeket gyújtottak. A környező díszfák, díszcserjék ágaiból. A kommunális közvállalat emberei hetek óta konténerszámra gyűjtik utánuk a hulladékot – minden reggel. Pedig vannak szemetesládák. Fura látni, hogy a locsolt virágágyások, meg a nyírott, gondozott gyep közepén – ahová a mi kisgyerekeink sem mennek illemből focizni – afrikai meg közel-keleti csoportok táboroznak. Pár napja a buszállomás melletti padra ürített valamelyik “Európába beilleszkedni igyekvő”.

Nem mellé.
Nem alá.
Rá.
(Nesze neked Ókontinens!)

A kérdést bővebben helyben tanulmányozhatja, 
aki igazán kíváncsi rá.
Elintézhető, hogy egy fél napos utcaseprői bevetésen az összes tudósító, újságíró a tapasztalataiból kiindulva jellemezhesse majd, mi folyik itt Kanizsán. Mert így, kényelmes zsöllyékből, a stúdiókból, a szerkesztőségekből a szagot nem érzik, a káoszt nem látják.
A sok szörnyülködő szempontja azt diktálná, hogy kissé esősebb időben engedjük őket a művelődési ház Art Hotelje előtt húzódó zöld szőnyegen kempingezni. Merthogy erre is akadt példa, és a recepciós kislány könyörgése helyett - akit kiröhögtek – egy-két erélyesebb férfinak kellett eltessékelni őket. Soroljam tovább? Kár lenne.
Mondják, hogy miért nem nyit Kanizsa befogadóállomást?
Még mit nem! Annak a tábornak nem itt Bácskában kéne lennie, hanem mondjuk a szír-török határ mentén. Vagy valahol Észak-Afrikában, ahol tudtommal senki nem tart pisztolyt a szappantartónyi csónakokba préselődők fejéhez, hogy nekivágjanak a Földközi-tengernek.
Mert aki az életét menti, az nem hagyja odahaza a családját, az asszonyát, a gyerekeit (megírta a napilapunk egy szívszorító interjúban) majd kirándul - lehetőleg Göteborgig, hanem – anno miként megálltunk Szegednél - amint biztonságban tudja magát, a közelből lesi mikor csitul az őrület. Tessenek utánaszámolni, hány férfi, suhanc vág neki az útnak, és kérdezzék meg tőlük, hol a családjuk gyengébbik része? Tegnap egy eldobott telefonos SIM-kártyát találtak. A tartalmát kíváncsiságból megnézték. Egy közel-keleti pékségben vigyorognak rajta, nem régiek a képek. Tükör, csillogás, reflektorok mindenütt, tiszta McDonalds. A jólét jelei. A telefon tulajdonosa tényleg az életét menti? Mert ha így van, akkor sokakat ismerek itt Kanizsán is, akik szívesen elmentenénk az életünket egy-két szezonnyi svéd, svájci, vagy német szociális segélyért…
Biztos lelketlennek tűnik a véleményem, elhiszem, hogy jobban fekszik a szépreményűeknek ez az emberbaráti bájolgás. De a humánum fölkentjei közül még egyet sem láttam, aki ide jött volna Kanizsára, Horgosra: szétnézni, tájékozódni. Bezzeg írogatni, tudósítani tudnak.
De míg a mi városunkat kempingezik tönkre, a mi köztereinken mi lapátoljuk utánuk, amit itt hagynak, addig vita-képtelenek maradnak a kívülről huhogók.
Hiteles az lenne közülük, aki beengedné a lakásába egyik-másik jövevényt. Hírlik, nincs nagy tolongás sem nálunk, sem a debreceni menekült-állomás irodája előtt a hasonló kérelemmel érkezők között. Így mivel könnyebb relatíve biztos földrajzi távolságból interneten posztolgatni, észt osztani, óbégatni, mutogatni, mint cselekedni: erre a gesztusra egy jó darabig még várhatunk.
És a jó példát magunkon kéne kezdeni. Hogy ne a művelődési házba, a városházára járjanak toalettre, csak egy angol nyelvű táblát lenne illő kitenni - a piac sarkánál nyilvános WC várja a betévedőket. A nap 24 órájában, ügyelettel, pénzért, bárki megoldhatja a problémáját. Akik a nagyutcán fejből tudják hol lehet méregdrága sportcipőket venni, azoknak nem lehet gond a száz méterrel arrébb lévő közvécé megtalálása.
Egy karszalagos közterület-fenntartó, pedig szintúgy járná a központot, és akik ennek ellenére vállalhatatlan módon viselkednek: szemetelnek, vizelnek, életvitel-szerűen laknak a városunk parkjaiban, azokkal betartatná a törvényeket. Amik egyébként ránk, itt lakókra mindig is vonatkoztak.
Kánikula, nyár elé nézünk. Fokozott a fertőzésveszély. Egy tüsszentés elég, és indulhat egy sosem ismert járvány. 
Itt az alkalom, hogy végre ne csak beszéljünk: cselekedjünk.
Mert a káosz már a mai napon is a küszöbünkön toporog."
Pósa Károly

[youtube http://www.youtube.com/watch?v=k3B_-08Abe4]

Margit Zoltán
2015.05.17.

Natália és Vlastimir
a gyilkosság előtt boldogan


Hat emberrel, majd saját magával is végzett egy 55 éves Rade S. vasárnap az esküvőn a szerb-magyar határhoz közel eső vajdasági Martonoson – közölte a szerb belügyminisztérium.

A közlemény szerint a férfi - Rade S egy vadászpuskából több lövést adott le a 25-74 éves áldozatokra. A belügyi tárca szerint feltételezhetően “megromlott családi viszonyok” állhatnak a tragédia hátterében.

Az áldozatok között van menye Natália (1990) annak szülelei Bajtai Karolina (1972) és Bajtai Sándor (1963) és saját fia Vlastimir.

A gyilkos Rade S.

Rade S ellenezte fia házasságát egész nap ivott, összeveszett feleségével, aki ezt követően megölt, majd végzett áldozatival és önmagával. Találgathatunk, hogy a menyasszony nemzetisége ütötte e ki a biztosítékot a gyilkos fejében...

A szerb sajtó a hírrel kapcsolatban emlékeztetett arra, hogy Szerbiában a legutóbb 2013 tavaszán történt hasonló eset, amikor tizenhárom ember életét oltotta ki egy hatvanéves férfi a Belgrádtól délre fekvő Mladenovac közelében, Velika Ivancán.

A férfi lőfegyverből nyitott tüzet a szomszédaira, megölt hat férfit és hat nőt, illetve egy gyereket, majd megpróbálta megölni saját feleségét, és végezni akart önmagával.
A helyszínlelés folyamatban.

MTI/BLIC

[youtube http://www.youtube.com/watch?v=5cityWd8SLw]


Frissités 1.0 : A merénylet előtt Rade S. 33 km távoli Oromra ment piros citroen márkájú autójával és megölte anyósát Tratyik Izabellát (1947) és apósát Tratyik Jenőt (1941).
A vendégek továbbra is a családi ház előtt állnak nem tudnak tuljutni a tragédián.

Helyszínlelést végző rendőrök.

Frissités 2.0:  A Blic napilap információi szerint Rade Šefer nem követett el öngyilkoságot, hanem az egyik lakodalomba érkező franciaországi vendég Emanuel Donjon, a lány nagybácsija lőtte le önvédelemből, miután az örjöngő gyilkos meglőtte Emanuel feleségét.


A Danjon házaspár

Szerencsére Natalia Donjon csak a vállán sérült meg és a mellettük lévő kiskorú gyermeküknek sem esett baja. Emanuel Donjon jelenleg a magyarkanizsai rendőrségen tartózkodik, ahol a tolmácsra várakoznak. A feleségét továbbra is kórházban ápolják.

Frissités 3.0: Vlasztimir barátja a következő üzenetet küldte nekem: Vlasztimir nem halt meg, ne tévesszük meg az embereket. ő elmenekült, nem tartózkodott épp a helyszínen.

Frissités 4.0: Emanuel Donjon önvédelemből cselekedett védte gyermekét és feleségét az ámokfutótól.

Frissités 5.0:  Rade S a fiát akarta megmenteni a nőkkel való gyötrelemtől, ezt jelentette ki az ámokfutás előtt.

Frissítés 6.0:  Nebojša Stefanović, Szerbia belügyminisztere hétfőn délután közölte, hogy leváltotta a zentai és a magyarkanizsai rendőrállomás parancsnokait, s fegyelmi eljárást indított ellenük. A leváltások a vasárnapi martonosi tragédiának a következményei. Stefanović a döntését azzal indokolta, hogy a munkájuk során több szabálytalanságot is elkövettek.

„A Magyarkanizsa Községben történt tragédia után, amelyben hét ember vesztette életét, nyomozást rendeltem el és a Belső Ellenőrzési Részleget, valamint a rendőrség tagjait azzal bíztam meg, hogy derítsék ki az összes tényt, valamint azokat a körülményeket, amelyek miatt bekövetkezett a tragédia, s azt is vizsgálják meg az említett községekben dolgozó rendőrök felelősek-e a történtekért” – mondta Stefanović, aki hozzátette, hogy a következő napokban várja a Belső Ellenőrzési Részleg minden részletre kitérő beszámolóját a rendőrségi dolgozók eljárásával kapcsolatban, s Rade Šefer elleni, 2011-től napjainkig történt feljelentésekkel kapcsolatban is. „A Belső Ellenőrzési Részleg elkészíti majd a részletes elemzést a Šefer Rade elleni összes eljárással kapcsolatban: pontos képet kapunk majd, hogy mikor vagy éppen mikor nem intézkedtek a rendőrök ellene, s meg fogjuk állapítani, a rendőröknek van-e, és ha van, akkor mekkora felelősségük abban, hogy ez a tragédia megtörténhetett” – mondta Stefanović, aki arra is vár választ, hogy a Rade Šefer elleni 2011 novemberében tett feljelentés során a bírósági eljárás miért tartott mintegy két évig, s a végén nem történt semmi, így a feljelentés elévült. A belügyminiszter arra is választ vár, hogy miért kaphatta vissza Šefer Rade a fegyverét, amelyet 2012-ben elvettek tőle.

Frissítés 7.0: 



Frissítés 8.0: 

Emmanuel Danjon francia állampolgár, aki a martonosi tragédia hősének tekinthető, hiszen a családját és az életben maradt vendégeket védve, megölte Rade Šefer tömeggyilkost, elhagyta Szerbiát és visszatért hazájába.Vele tartott felesége, Natália, akit az ámokfutó megsebesített, és akit az újvidéki kórházban ápoltak. Egyes szerb médiumok írása szerint a nagykikindai belügyi titkárság bűnvádi feljelentést (?!) tett Danjon ellen, de a szabadkai felső ügyészség elvetette azt. A sors iróniája, hogy Danjon sokkal több időt töltött előzetes letartóztatásban, mint a tömeggyilkos Šefer (a szörnyű mészárlás előtt).


Margit Zoltán
2015.05.17.

Natália és Vlastimir
a gyilkosság előtt boldogan


Hat emberrel, majd saját magával is végzett egy 55 éves Rade S. vasárnap az esküvőn a szerb-magyar határhoz közel eső vajdasági Martonoson – közölte a szerb belügyminisztérium.

A közlemény szerint a férfi - Rade S egy vadászpuskából több lövést adott le a 25-74 éves áldozatokra. A belügyi tárca szerint feltételezhetően “megromlott családi viszonyok” állhatnak a tragédia hátterében.

Az áldozatok között van menye Natália (1990) annak szülelei Bajtai Karolina (1972) és Bajtai Sándor (1963) és saját fia Vlastimir.

A gyilkos Rade S.

Rade S ellenezte fia házasságát egész nap ivott, összeveszett feleségével, aki ezt követően megölt, majd végzett áldozatival és önmagával. Találgathatunk, hogy a menyasszony nemzetisége ütötte e ki a biztosítékot a gyilkos fejében...

A szerb sajtó a hírrel kapcsolatban emlékeztetett arra, hogy Szerbiában a legutóbb 2013 tavaszán történt hasonló eset, amikor tizenhárom ember életét oltotta ki egy hatvanéves férfi a Belgrádtól délre fekvő Mladenovac közelében, Velika Ivancán.

A férfi lőfegyverből nyitott tüzet a szomszédaira, megölt hat férfit és hat nőt, illetve egy gyereket, majd megpróbálta megölni saját feleségét, és végezni akart önmagával.
A helyszínlelés folyamatban.

MTI/BLIC

[youtube http://www.youtube.com/watch?v=5cityWd8SLw]


Frissités 1.0 : A merénylet előtt Rade S. 33 km távoli Oromra ment piros citroen márkájú autójával és megölte anyósát Tratyik Izabellát (1947) és apósát Tratyik Jenőt (1941).
A vendégek továbbra is a családi ház előtt állnak nem tudnak tuljutni a tragédián.

Helyszínlelést végző rendőrök.

Frissités 2.0:  A Blic napilap információi szerint Rade Šefer nem követett el öngyilkoságot, hanem az egyik lakodalomba érkező franciaországi vendég Emanuel Donjon, a lány nagybácsija lőtte le önvédelemből, miután az örjöngő gyilkos meglőtte Emanuel feleségét.


A Danjon házaspár

Szerencsére Natalia Donjon csak a vállán sérült meg és a mellettük lévő kiskorú gyermeküknek sem esett baja. Emanuel Donjon jelenleg a magyarkanizsai rendőrségen tartózkodik, ahol a tolmácsra várakoznak. A feleségét továbbra is kórházban ápolják.

Frissités 3.0: Vlasztimir barátja a következő üzenetet küldte nekem: Vlasztimir nem halt meg, ne tévesszük meg az embereket. ő elmenekült, nem tartózkodott épp a helyszínen.

Frissités 4.0: Emanuel Donjon önvédelemből cselekedett védte gyermekét és feleségét az ámokfutótól.

Frissités 5.0:  Rade S a fiát akarta megmenteni a nőkkel való gyötrelemtől, ezt jelentette ki az ámokfutás előtt.

Frissítés 6.0:  Nebojša Stefanović, Szerbia belügyminisztere hétfőn délután közölte, hogy leváltotta a zentai és a magyarkanizsai rendőrállomás parancsnokait, s fegyelmi eljárást indított ellenük. A leváltások a vasárnapi martonosi tragédiának a következményei. Stefanović a döntését azzal indokolta, hogy a munkájuk során több szabálytalanságot is elkövettek.

„A Magyarkanizsa Községben történt tragédia után, amelyben hét ember vesztette életét, nyomozást rendeltem el és a Belső Ellenőrzési Részleget, valamint a rendőrség tagjait azzal bíztam meg, hogy derítsék ki az összes tényt, valamint azokat a körülményeket, amelyek miatt bekövetkezett a tragédia, s azt is vizsgálják meg az említett községekben dolgozó rendőrök felelősek-e a történtekért” – mondta Stefanović, aki hozzátette, hogy a következő napokban várja a Belső Ellenőrzési Részleg minden részletre kitérő beszámolóját a rendőrségi dolgozók eljárásával kapcsolatban, s Rade Šefer elleni, 2011-től napjainkig történt feljelentésekkel kapcsolatban is. „A Belső Ellenőrzési Részleg elkészíti majd a részletes elemzést a Šefer Rade elleni összes eljárással kapcsolatban: pontos képet kapunk majd, hogy mikor vagy éppen mikor nem intézkedtek a rendőrök ellene, s meg fogjuk állapítani, a rendőröknek van-e, és ha van, akkor mekkora felelősségük abban, hogy ez a tragédia megtörténhetett” – mondta Stefanović, aki arra is vár választ, hogy a Rade Šefer elleni 2011 novemberében tett feljelentés során a bírósági eljárás miért tartott mintegy két évig, s a végén nem történt semmi, így a feljelentés elévült. A belügyminiszter arra is választ vár, hogy miért kaphatta vissza Šefer Rade a fegyverét, amelyet 2012-ben elvettek tőle.

Frissítés 7.0: 



Frissítés 8.0: 

Emmanuel Danjon francia állampolgár, aki a martonosi tragédia hősének tekinthető, hiszen a családját és az életben maradt vendégeket védve, megölte Rade Šefer tömeggyilkost, elhagyta Szerbiát és visszatért hazájába.Vele tartott felesége, Natália, akit az ámokfutó megsebesített, és akit az újvidéki kórházban ápoltak. Egyes szerb médiumok írása szerint a nagykikindai belügyi titkárság bűnvádi feljelentést (?!) tett Danjon ellen, de a szabadkai felső ügyészség elvetette azt. A sors iróniája, hogy Danjon sokkal több időt töltött előzetes letartóztatásban, mint a tömeggyilkos Šefer (a szörnyű mészárlás előtt).


Ezeket a cikkeket olvastad már?