Margit Zoltán
2019.07.24.


Az életet már megjártam.
Többnyire csak gyalog jártam,
Gyalog bizon’...
Legfölebb ha omnibuszon**.

Láttam sok kevély fogatot,
Fényes tengelyt, cifra bakot:
S egy a lelkem!
Soha meg se’ irigyeltem.

Nem törődtem bennülővel,
Hetyke úrral, cifra nővel:
Hogy’ áll orra
Az út szélin baktatóra.

Ha egy úri lócsiszárral
Találkoztam s bevert sárral:
Nem pöröltem, -
Félreálltam, letöröltem.

Hiszen az útfélen itt-ott
Egy kis virág nekem nyitott:
Azt leszedve,
Megvolt szívem minden kedve.

Az életet, ím, megjártam;
Nem azt adott, amit vártam:
Néha többet,
Kérve, kellve, kevesebbet.

Ada címet, bár nem kértem,
S több a hír-név, mint az érdem:
Nagyravágyva,
Bételt volna keblem vágya.

Kik hiúnak és kevélynek -
Tudom, boldognak is vélnek:
S boldogságot
Irígy nélkül még ki látott?

Bárha engem titkos métely
Fölemészt: az örök kétely;
S pályám bére
Égető, mint Nessus vére***.

Mily temérdek munka várt még!...
Mily kevés, amit beválték
Félbe’-szerbe’,
S hány reményem hagyott cserbe’!...

Az életet már megjártam;
Mit szivembe vágyva zártam,
Azt nem hozta,
Attól makacsul megfoszta.

Egy kis független nyugalmat,
Melyben a dal megfoganhat,
Kértem kérve:
S ő halasztá évrül-évre.

Csöndes fészket zöld lomb árnyán,
Hova múzsám el-elvárnám,
Mely sajátom;
Benne én és kis családom.

Munkás, vídám öregséget,
Hol, mit kezdtem, abban véget...
Ennyi volt csak;
S hogy megint ültessek, oltsak.

Most, ha adná is már, késő:
Egy nyugalom vár, a végső:
Mert hogy’ szálljon,
Bár kalitja már kinyitva,
Rab madár is, szegett szárnyon?

(1877. július 6.)

[youtube=https://www.youtube.com/watch?v=CHYEwVEA0Wg&w=320&h=266]


*epilógus: (görög-latin) lezárás, befejezés.
**omnibuszon: lóvontatású tömegközlekedési eszközön.

***Nessus vére: a kentaurt Héraklész ölte meg, a vérével átitatott ing azonban levehetetlenül perzselte-égette a hős testét.

Margit Zoltán
2019.05.05.



Késő volt, mentem haza, lelkem
az elmult nappal küszködött,
mentem, mogorván, kimerülve,
a kertek és villák között,
nem is én mentem, csak a lábam
vitt a fekete fák alatt,
két lábam, két hű állatom, mely
magától tudja az utat.

S egyszerre a májusi éjben
valami hullám megcsapott:
illatok szálltak láthatatlan,
sűrű és nehéz illatok,
a lélegző, édes sötétben
szinte párolgott a világ
és tengerként áradt felém az
orgona, jázmin és akác.

Láthatatlan kertek mélyéből
tengerként áradtak felém,
nagy, puha szárnyuk alig lebbent
és letelepedtek körém,
a meglepetés örömével
lengették tele utamat
s minden gondot kifújt fejemből
ez a szép, könnyű pillanat.

S mintha élt volna, minden illat
külön megszólalt és mesélt,
ittam a virágok beszédét,
a test nélkül szerelmes éjt;
a rácson kísértetfehéren
áthajolt hozzám egy bokor
s úgy töltött csordultig a lelke,
mint szomjú palackot a bor.

És részegen és imbolyogva
indultam nagylassan tovább,
s új tenger dőlt a szomszéd kertből
új bokor az új rácson át,
s az illattól már illatos lett
tüdőm és szívem és agyam,
egész testem elnehezült
s azt érezte, hogy szárnya van.

Hogy értem haza, nem tudom már.
- A gondom ma se kevesebb.
De azóta egy kicsit újra
megszerettem az életet,
s munka és baj közt mindig várom,
hogy jön, hogy majd csak újra jön
valami fáradt pillanatból
valami váratlan öröm.
Szabó Lőrinc

[youtube=https://www.youtube.com/watch?v=P1Fyyyq5haQ&w=320&h=266]
Margit Zoltán
2018.07.05.



Nehezen kattan a jó öreg zár,
csak az ajtó nyikorgása mi vár.
Csend van,titkot rejtőn,mélységesen,
szobái elhagyatva,üresen.

Egy két pók a sarokban tanyázik,
hálót sző,majd közepén pompázik.
Csend van ,kegyetlenül fájdalmasan,
csak a lépteim hallatszik halkan.

Körül nézek,minden kihalt üres,
lelkem valakiket folyton keres!
Csend van,nehéz is el kell fogadnom,
emlékeimben még kapaszkodom.

A múlt feltör bennem,és visszatér,
feledhetetlenül végigkísér.
Csend van,most már örökös némaság,
nincs többé ott csupán szomorúság.

Ott áll a ház egymagára hagyva,
magányosan magába zuhanva.
Csend van,iszonyú ez a hallgatás,
csak ennyi ami maradt,hátra már!

(Takács Tamara)


Margit Zoltán
2018.07.05.



Nehezen kattan a jó öreg zár,
csak az ajtó nyikorgása mi vár.
Csend van,titkot rejtőn,mélységesen,
szobái elhagyatva,üresen.

Egy két pók a sarokban tanyázik,
hálót sző,majd közepén pompázik.
Csend van ,kegyetlenül fájdalmasan,
csak a lépteim hallatszik halkan.

Körül nézek,minden kihalt üres,
lelkem valakiket folyton keres!
Csend van,nehéz is el kell fogadnom,
emlékeimben még kapaszkodom.

A múlt feltör bennem,és visszatér,
feledhetetlenül végigkísér.
Csend van,most már örökös némaság,
nincs többé ott csupán szomorúság.

Ott áll a ház egymagára hagyva,
magányosan magába zuhanva.
Csend van,iszonyú ez a hallgatás,
csak ennyi ami maradt,hátra már!

(Takács Tamara)


Margit Zoltán
2018.05.21.



Esmérek én egy vént. - Ki az: - Neve nincsen:
Régen eladta már aztat is a kincsen;
Sőt míg bírt is véle, magában tartotta,
Mert mondani másnak ingyen sajnállotta. -
Hol lakik? - Ott látszik, ama kapu megett,
Egy ház, melyet náddal önnönmaga szegett.
Van két palotája a Piac-utcába,
De azt a rácoknak adta árendába;
Maga e kunyhóba éhezvén kucorog,
S elméjébe mindég a drágaság forog.
Űl pénzes ládáján sovány ábrázattal,
Tisztelvén a Mammont örök áldozattal.
A bús gond béesett orcájában hever,
Mérget kedveltető kincseiből kever.
Oly sárgák orcája sovárgó gödrei,
Mint aranyára vert királyok képei:
Mint a sírból feljött halott útálsága,
Amelyről minden húst a párka lerága.

Most is azért sóhajt és dúl-fúl magába,
Mért nem adhatja az áert árendába.
S öszvekalkulálván saját számadását,
Nyögve kárhoztatja szörnyű pazérlását.
Gyász idők! - így kiált, vádolván az eget, -
Lám, csak egy rövid nap mennyit elveszteget
Ma csak harminc arany jött bé a kasszába,
Mégis kilencven pénzt adtam ki hiába.
Azonba mely szörnyű károm következe: -
Itt jajgat, s fejére kúlcsolódik keze -
Mely szörnyű kár! egy szél pénzem elrablotta,
Lantornás ablakom ketté szakasztotta! -
Úgy tűnődik; s talám azt is sajnálja ő,
Hogy a versbe ingyen s potomra jött elő.

Csokonai Vitéz Mihály

[youtube=https://www.youtube.com/watch?v=dAGxcbqH8qI&w=320&h=266]
Margit Zoltán
2018.05.21.



Esmérek én egy vént. - Ki az: - Neve nincsen:
Régen eladta már aztat is a kincsen;
Sőt míg bírt is véle, magában tartotta,
Mert mondani másnak ingyen sajnállotta. -
Hol lakik? - Ott látszik, ama kapu megett,
Egy ház, melyet náddal önnönmaga szegett.
Van két palotája a Piac-utcába,
De azt a rácoknak adta árendába;
Maga e kunyhóba éhezvén kucorog,
S elméjébe mindég a drágaság forog.
Űl pénzes ládáján sovány ábrázattal,
Tisztelvén a Mammont örök áldozattal.
A bús gond béesett orcájában hever,
Mérget kedveltető kincseiből kever.
Oly sárgák orcája sovárgó gödrei,
Mint aranyára vert királyok képei:
Mint a sírból feljött halott útálsága,
Amelyről minden húst a párka lerága.

Most is azért sóhajt és dúl-fúl magába,
Mért nem adhatja az áert árendába.
S öszvekalkulálván saját számadását,
Nyögve kárhoztatja szörnyű pazérlását.
Gyász idők! - így kiált, vádolván az eget, -
Lám, csak egy rövid nap mennyit elveszteget
Ma csak harminc arany jött bé a kasszába,
Mégis kilencven pénzt adtam ki hiába.
Azonba mely szörnyű károm következe: -
Itt jajgat, s fejére kúlcsolódik keze -
Mely szörnyű kár! egy szél pénzem elrablotta,
Lantornás ablakom ketté szakasztotta! -
Úgy tűnődik; s talám azt is sajnálja ő,
Hogy a versbe ingyen s potomra jött elő.

Csokonai Vitéz Mihály

[youtube=https://www.youtube.com/watch?v=dAGxcbqH8qI&w=320&h=266]
Margit Zoltán
2018.04.01.



I. állomás: Pilátus halálra ítéli Jézust 

"... Mikor Pilátus eltörte a pálcát,Mi tartottuk a mosakodó tálcát,Hogy mossa kezét meggyalázott székén:Mi ordítottuk rekedtre a gégénk:Feszítsd meg őt! ...Emberek vagyunk; bűnösök vagyunk ...Te, ki az ítélőn ítélkezel,De bűne bánójával könnyezel,Halld elfutó szavam:Csak egyedül ne, csak a BárányNyomán indulhassak oda,Hol elejétől fogva vár rámKeresztemmel a Golgota!

II. állomás: Jézus vállára veszi a keresztet 

Megroncsolt testtel, homloka tövisben,Indul az útnak az elítélt Isten,Vállán a kereszttel.... én kezdettől rámszabott keresztem!Elfogadom Uram, de hogy szeressem?... Uram Jézus, Te adj erőt,Vagy elbukom az első durva szónál.De hiszen minden stációnálTe jársz, Uram, szolgád előtt!

III. állomás: Jézus először esik el 

Terhe alatt a szörnyű fának,Terhe alatt a tenger bűnnek, ...Terhe alatt a világ elejétőlVilág végeztéig minden rossznak:Az Úr leroskad. ...Vérünk és húsunk, emberfia, testvér!Verejtékünk hordod és vérhullásunk:Az én bűneim ülnek a kereszten:Esnek kell Uram, mivel én elestem. ...Akard, hogy úgy akarjam,És megöleljem én is a zuhanó keresztetMondván: Míg meg nem áldasz, nem eresztelek!

IV. állomás: Jézus édesanyjával találkozik 

Megy a Jézus a Kálváriára,Fejében a töviskoronája.Véres rózsák verték ki a testét,Megy a Jézus, viszi a keresztjét.Most először roskadt el alatta,Vad pribékek keze fölrángatta.Szeges szíjak a húsába tépnek,Borzalommal kísérik a népek.Szeges szíjak csontig elevenbe.Jön az úton Szűzmária szembe.A szeméből mennyek mosolyognak,De szívében hét tőre pokolnak.Hétfájdalmas, nézz ide miránk is,Krisztus Anyja, légy a mi Anyánk is!

V. állomás: Cirenei Simon segít Jézusnak 

Cirenéből jött, messze földről, ...Éppen hogy elfogyott a munka kezéről....És most megragadják s borzadó vállára,Melyen még az egész nap terhe ott reszket,Rárakják a térdet csuklató keresztet. ...Miféle menet ez? ...Ki ez a férfiú? Simon odafordul.Épen most rángatják újra fel a porból.Feláll, - egy pillanat, csak egy, a szemébe,Jézus Simonéba, Simon az övébe:Veti neki vállát máris a nagy fának,Megyen a Jézussal, föl a Golgotának.

VI. állomás: Veronika kendőt nyújt 

Ó Istenarc, kegyetlenKínzástól éktelen!Ó Irgalom, egyetlen!Ó Jóság, végtelen!Méltó ki lenne Hozzád?Egy gyenge nő: Letörli véres orcádA keszkenő. ...Ó lelkem, durva kendő,Mocsoktól keserű:Nézd, mennyi vár esendőArc, amit letörülj: ...Vert arcok, s valamennyi A Krisztusé.

VII. állomás: Jézus másodszor esik el

Imhol másodszor roskadsz el alatta. ...Ó, Uram, én éppen csak abban az egyben hasonlítok Hozzád:Hogy el tudok esni, hogy újra csak el tudok esni, ...... Másodszor elesett Krisztus, Akit ostorral ráncigál talpra a gyűlölet ökle, könyörgök HozzádÁllíts föl engem! Másodszor is Állíts föl engem!

VIII. állomás: Jézus találkozik a síró asszonyokkal

Jeruzsálem leányai,Mind, ti keserves Máriák,Ne sirassátok az Ember Fit:Timagatokon sírjatok,S fiaitokat sirassátok el, ...A boldogtalan bűnösökre öntsétekKönnyeitek árját, rájuk ontsátok könnyelÖlelkező szánalmatok,Akik nem tudják, hogy mit cselekszenek.

IX. állomás: Jézus harmadszor esik el

Félig halálra váltan, már-már a Golgotán, ...Harmadszor is leroskad a Keresztviselő.Mi elesett apák, megesett fiai,Honnan vegyünk erőt,Hogy szólítani merjük a Keresztviselőt?Nézz rám és nyújtsd kezed,Hogy el ne bukjam énLegalább ott, a végső, halálos Hegy tövén!"

X. állomás: Jézust megfosztják ruháitól

Letépték anyja-szőtt mezét.Leszaggatták varratlan köntösét,S most itt áll, ország és világ előtt,A zokogók és röhögők előtt,Az Ember Fia, meztelen. ...Hát én Uram? Mi lesz velem,Ha eljön egyszer ama nap,Mikor lábunkhoz omlanakAz emberszőtte fátyolok, ...S úgy csupaszon bámul reámAz emberiség ...S meglátják, hogy ki vagyok!Ki is vagyok, én Istenem?"Vetkezd le éned, s megtudod!Ó meztelen Krisztus a hegytetőn,Légy irgalmas vetkeztetőm!"

XI. állomás: Jézust a keresztre szegezik

Áll a kereszt az ég alatt, a föld felett.Tajtékot ver lába körül a gyűlölet. ... Ember Fia, egyedül vagy a puszta végtelenben!Egyedül lenni: emberek között,Egyedül lenni: az Isten előtt ...Egyedül lenni, önmagamnak is csak undora, Hát ezt is megtapasztalod,Ember Fia!Akkor tudod meg, hogy mi a kereszt és ki az Úr, a nagy Kereszten, ha mellette függsz áldozatul.Az áldozatban ott megoldatik minden titok:Ott, akkor Isten, a nagy Hallgató,Felelni fog.Ott akkor: "Istenem, én Istenem!" kiálthatom.

XII. állomás: Jézus meghal a kereszten

Felkiáltottál: Beteljesedett. És lehajtottad fejedet.Igen, Uram, közel a nap,Talán az óra, tán a pillanat,Amikor félrebillen a fejem,Amikor én is beteljesedem.És elkezdődik egy új csepp öröklét?Bűn és erény, igazság, tévedés, ...Kell valamennyi és minden kevés,Csak a minden, a beteljesedés.Lehajtott fejű Krisztus a kereszten: ...Csak Tebenned a beteljesedés!

XIII. állomás: Jézus testét leveszik a keresztről

Drágalátos szent testétA keresztről levették.Szegény Jézus megpihenSzűz Mária öliben.Szűz Mária siratja:... most itt vagy az ölemben,Meggyalázva, összetörten. Már el nem vesz tőlem senki. Hát így kellett ennek lenni? ...Legyen, amint meg van írva:Elengedlek már a sírba. ...Veled voltam a kereszten,Hulló véreddel véreztem.Végig, mindig veled voltam,Veled vagyok most is, holtan. ...Harmad hajnal mikor éled, Én is veled visszatérek.Mert örömben, fájdalombanNem élek én csak fiamban,Nincsen, ami elszakasszon:Én vagyok a Boldogasszony.

XIV. állomás: Jézus testét sírba helyezik 

Állok a legutolsó stációnál,Várom a beteljesedést.És szembejön a Gyászmenet,A Krisztus-temetés. ...Mintha fölkelne az emberiség,Temetni a Krisztust.Ott van a menetben mind, aki él,Jók és gonoszak, hitetlenek, hívők.Mind ott vagyunk, ...S mindenfelől,Ömlik az emberiség: temetni a Krisztust.És minden nyelven a megváltott... emberiségnek, egy láthatatlan pálca üzeméreZuhog az egyetemes ének:"Temessük el, temessük el!?"Valahol A kristálytenger fölött, A Szék előttFeszült inakkal áll az Angyal.Áll, vár és alig-alig győzi kivárniA Harmadnap hajnallatát, ...És lendül a szárny,És lebben a kő,És elhangzik a mindenségben: "Békesség nektek, én vagyok!"
Sík Sándor


[youtube https://www.youtube.com/watch?v=KDlCFqy7KG4]
Margit Zoltán
2018.04.01.



I. állomás: Pilátus halálra ítéli Jézust 

"... Mikor Pilátus eltörte a pálcát,Mi tartottuk a mosakodó tálcát,Hogy mossa kezét meggyalázott székén:Mi ordítottuk rekedtre a gégénk:Feszítsd meg őt! ...Emberek vagyunk; bűnösök vagyunk ...Te, ki az ítélőn ítélkezel,De bűne bánójával könnyezel,Halld elfutó szavam:Csak egyedül ne, csak a BárányNyomán indulhassak oda,Hol elejétől fogva vár rámKeresztemmel a Golgota!

II. állomás: Jézus vállára veszi a keresztet 

Megroncsolt testtel, homloka tövisben,Indul az útnak az elítélt Isten,Vállán a kereszttel.... én kezdettől rámszabott keresztem!Elfogadom Uram, de hogy szeressem?... Uram Jézus, Te adj erőt,Vagy elbukom az első durva szónál.De hiszen minden stációnálTe jársz, Uram, szolgád előtt!

III. állomás: Jézus először esik el 

Terhe alatt a szörnyű fának,Terhe alatt a tenger bűnnek, ...Terhe alatt a világ elejétőlVilág végeztéig minden rossznak:Az Úr leroskad. ...Vérünk és húsunk, emberfia, testvér!Verejtékünk hordod és vérhullásunk:Az én bűneim ülnek a kereszten:Esnek kell Uram, mivel én elestem. ...Akard, hogy úgy akarjam,És megöleljem én is a zuhanó keresztetMondván: Míg meg nem áldasz, nem eresztelek!

IV. állomás: Jézus édesanyjával találkozik 

Megy a Jézus a Kálváriára,Fejében a töviskoronája.Véres rózsák verték ki a testét,Megy a Jézus, viszi a keresztjét.Most először roskadt el alatta,Vad pribékek keze fölrángatta.Szeges szíjak a húsába tépnek,Borzalommal kísérik a népek.Szeges szíjak csontig elevenbe.Jön az úton Szűzmária szembe.A szeméből mennyek mosolyognak,De szívében hét tőre pokolnak.Hétfájdalmas, nézz ide miránk is,Krisztus Anyja, légy a mi Anyánk is!

V. állomás: Cirenei Simon segít Jézusnak 

Cirenéből jött, messze földről, ...Éppen hogy elfogyott a munka kezéről....És most megragadják s borzadó vállára,Melyen még az egész nap terhe ott reszket,Rárakják a térdet csuklató keresztet. ...Miféle menet ez? ...Ki ez a férfiú? Simon odafordul.Épen most rángatják újra fel a porból.Feláll, - egy pillanat, csak egy, a szemébe,Jézus Simonéba, Simon az övébe:Veti neki vállát máris a nagy fának,Megyen a Jézussal, föl a Golgotának.

VI. állomás: Veronika kendőt nyújt 

Ó Istenarc, kegyetlenKínzástól éktelen!Ó Irgalom, egyetlen!Ó Jóság, végtelen!Méltó ki lenne Hozzád?Egy gyenge nő: Letörli véres orcádA keszkenő. ...Ó lelkem, durva kendő,Mocsoktól keserű:Nézd, mennyi vár esendőArc, amit letörülj: ...Vert arcok, s valamennyi A Krisztusé.

VII. állomás: Jézus másodszor esik el

Imhol másodszor roskadsz el alatta. ...Ó, Uram, én éppen csak abban az egyben hasonlítok Hozzád:Hogy el tudok esni, hogy újra csak el tudok esni, ...... Másodszor elesett Krisztus, Akit ostorral ráncigál talpra a gyűlölet ökle, könyörgök HozzádÁllíts föl engem! Másodszor is Állíts föl engem!

VIII. állomás: Jézus találkozik a síró asszonyokkal

Jeruzsálem leányai,Mind, ti keserves Máriák,Ne sirassátok az Ember Fit:Timagatokon sírjatok,S fiaitokat sirassátok el, ...A boldogtalan bűnösökre öntsétekKönnyeitek árját, rájuk ontsátok könnyelÖlelkező szánalmatok,Akik nem tudják, hogy mit cselekszenek.

IX. állomás: Jézus harmadszor esik el

Félig halálra váltan, már-már a Golgotán, ...Harmadszor is leroskad a Keresztviselő.Mi elesett apák, megesett fiai,Honnan vegyünk erőt,Hogy szólítani merjük a Keresztviselőt?Nézz rám és nyújtsd kezed,Hogy el ne bukjam énLegalább ott, a végső, halálos Hegy tövén!"

X. állomás: Jézust megfosztják ruháitól

Letépték anyja-szőtt mezét.Leszaggatták varratlan köntösét,S most itt áll, ország és világ előtt,A zokogók és röhögők előtt,Az Ember Fia, meztelen. ...Hát én Uram? Mi lesz velem,Ha eljön egyszer ama nap,Mikor lábunkhoz omlanakAz emberszőtte fátyolok, ...S úgy csupaszon bámul reámAz emberiség ...S meglátják, hogy ki vagyok!Ki is vagyok, én Istenem?"Vetkezd le éned, s megtudod!Ó meztelen Krisztus a hegytetőn,Légy irgalmas vetkeztetőm!"

XI. állomás: Jézust a keresztre szegezik

Áll a kereszt az ég alatt, a föld felett.Tajtékot ver lába körül a gyűlölet. ... Ember Fia, egyedül vagy a puszta végtelenben!Egyedül lenni: emberek között,Egyedül lenni: az Isten előtt ...Egyedül lenni, önmagamnak is csak undora, Hát ezt is megtapasztalod,Ember Fia!Akkor tudod meg, hogy mi a kereszt és ki az Úr, a nagy Kereszten, ha mellette függsz áldozatul.Az áldozatban ott megoldatik minden titok:Ott, akkor Isten, a nagy Hallgató,Felelni fog.Ott akkor: "Istenem, én Istenem!" kiálthatom.

XII. állomás: Jézus meghal a kereszten

Felkiáltottál: Beteljesedett. És lehajtottad fejedet.Igen, Uram, közel a nap,Talán az óra, tán a pillanat,Amikor félrebillen a fejem,Amikor én is beteljesedem.És elkezdődik egy új csepp öröklét?Bűn és erény, igazság, tévedés, ...Kell valamennyi és minden kevés,Csak a minden, a beteljesedés.Lehajtott fejű Krisztus a kereszten: ...Csak Tebenned a beteljesedés!

XIII. állomás: Jézus testét leveszik a keresztről

Drágalátos szent testétA keresztről levették.Szegény Jézus megpihenSzűz Mária öliben.Szűz Mária siratja:... most itt vagy az ölemben,Meggyalázva, összetörten. Már el nem vesz tőlem senki. Hát így kellett ennek lenni? ...Legyen, amint meg van írva:Elengedlek már a sírba. ...Veled voltam a kereszten,Hulló véreddel véreztem.Végig, mindig veled voltam,Veled vagyok most is, holtan. ...Harmad hajnal mikor éled, Én is veled visszatérek.Mert örömben, fájdalombanNem élek én csak fiamban,Nincsen, ami elszakasszon:Én vagyok a Boldogasszony.

XIV. állomás: Jézus testét sírba helyezik 

Állok a legutolsó stációnál,Várom a beteljesedést.És szembejön a Gyászmenet,A Krisztus-temetés. ...Mintha fölkelne az emberiség,Temetni a Krisztust.Ott van a menetben mind, aki él,Jók és gonoszak, hitetlenek, hívők.Mind ott vagyunk, ...S mindenfelől,Ömlik az emberiség: temetni a Krisztust.És minden nyelven a megváltott... emberiségnek, egy láthatatlan pálca üzeméreZuhog az egyetemes ének:"Temessük el, temessük el!?"Valahol A kristálytenger fölött, A Szék előttFeszült inakkal áll az Angyal.Áll, vár és alig-alig győzi kivárniA Harmadnap hajnallatát, ...És lendül a szárny,És lebben a kő,És elhangzik a mindenségben: "Békesség nektek, én vagyok!"
Sík Sándor


[youtube https://www.youtube.com/watch?v=KDlCFqy7KG4]
Margit Zoltán
2018.02.22.



Nem volt és nincs annak múltja
ki a népét kiárulja,
s fájdalmas lesz életútja
ha idegenek rongybábúja.
Éles látását veszíti
ha lelki szükségét úgy érzi,
hogy cinkosait úgy keresi,
ha nemzetét elemészti.
Koncért s dicsőségért adja,
ha népét lencséért kínálja,
mikor mások átkát hallja,
s bántását szó nélkül hagyja.
Gyökér nélküli a gyökér
s nemzetének semmit nem ér,
mert lelki cafat az olyan erény
ki nem érez a testvéréért.
Ármánykodó gyávasága
ki lakáj-uszályokba állva
saját népét legyalázza,
de igazság lesz a halála!
Rendnek követe a béke,
hisz ez a nemzet menedéke!
Az önző gyűlölet sem győzne,
ha összhangban nem törne féke.
Árulásra nincs bocsánat!
S latrok szavára nem járhat
a világ agyának forgása,
mert ez lesz a Föld pusztulása.

(GundyS)

Dr. Gundy Sarolta

[youtube=https://www.youtube.com/watch?v=lbfkJcxnOhM&w=320&h=266]


Margit Zoltán
2018.02.22.



Nem volt és nincs annak múltja
ki a népét kiárulja,
s fájdalmas lesz életútja
ha idegenek rongybábúja.
Éles látását veszíti
ha lelki szükségét úgy érzi,
hogy cinkosait úgy keresi,
ha nemzetét elemészti.
Koncért s dicsőségért adja,
ha népét lencséért kínálja,
mikor mások átkát hallja,
s bántását szó nélkül hagyja.
Gyökér nélküli a gyökér
s nemzetének semmit nem ér,
mert lelki cafat az olyan erény
ki nem érez a testvéréért.
Ármánykodó gyávasága
ki lakáj-uszályokba állva
saját népét legyalázza,
de igazság lesz a halála!
Rendnek követe a béke,
hisz ez a nemzet menedéke!
Az önző gyűlölet sem győzne,
ha összhangban nem törne féke.
Árulásra nincs bocsánat!
S latrok szavára nem járhat
a világ agyának forgása,
mert ez lesz a Föld pusztulása.

(GundyS)

Dr. Gundy Sarolta

[youtube=https://www.youtube.com/watch?v=lbfkJcxnOhM&w=320&h=266]


Ezeket a cikkeket olvastad már?